Ismét  azokat a dolgokat gyűjtöttem össze, amikre rácsodálkoztam mostanában. Szokások, nyelvhasználati kérdések, mindenféle.

1.

Sokszor találkoztam azzal, hogy egy olyan személy, akinek két gyereke van, úgy utal rájuk, hogy „oldest”, illetve „youngest” (legidősebb, legfiatalabb). Mi annak idején úgy tanultuk, hogy felsőfokot akkor használunk, ha három, vagy annál több dolgot hasonlítunk. Viszont itt van ez. Utánaérdeklődtem. A válasz: igazából nincs rá magyarázat, csak vannak, akik így mondják. Azt is megfigyeltem, hogy más esetben nincsen így, például két akármi más tárgyra vagy személyre nem használják így.

2.

Miért lehet az, hogy a szendvicshez az emberek nagy százaléka chipset fogyaszt? A boltokban is látni, hogy vannak úgy nevezett „meal deal”-ek. Ez azt jelenti, hogy ha együtt vásárolunk egy szendvicset, egy üdítőt és egy chipset/csokit/kekszet, akkor akciós áron juthatunk hozzá. Az édességet megértem,  azt is, hogy megeszik a szendvicset, utána pedig elrágcsálják a chipset. De ez nem így működik ám! A szendviccsel egyszerre fogy a chips. Én arra gondoltam, ha munkában ebédel az ember, végülis, miért ne ehetné a kettőt együtt, nincs túl sok idő az evésre. Gyorsan, laktatót a jelszó. Később ez az elméletem is megdőlt, mert olyat is láttam, hogy valakik otthon is ezt teszik...

A másik ezzel kapcsolatban az volt, hogy olyat is láttam, hogy valakik nem is bajlódnak azzal, hogy a darabkákat szépen egyenként szemezzék a zacskóból, hanem egyenesen a két kenyér közé rakják, aztán befele vele! Volt egy osztálytársunk, aki egyszer a Tictac cukorkát rakta a szendvicsébe, néztünk is egy sort. És ennek tükrében már nem is annyira fura a chips a szendvicsben, igaz? :) Amúgy az.

3.

Ehhez hasonló a harmadik elmélkedésem is. A legtöbb ember válogatás nélkül tömi magába a rengeteg édességet, rágcsálnivalót. Hozzájárul ehhez az is, hogy egy fontért megkapható egy akkora zacskó csoki vagy chips, hogy a fél bevásárlókocsit elfoglalja.  Tehát sok pénzt nem kell költeni, mégis van egy halom belőlük. Ehhez képest állandóan panaszkodnak, hogy van rajtuk felesleg, és bújják a Slimming World (Karcsúsodó világ) újságot, valamint órákat csevegnek arról, ki mennyit edzett tegnap, vagy milyen zöldséget evett. Viszont ha bármi nemű édesség van az asztalon, abból kell enni. És kezdődik minden elölről. Tisztelet a kivételnek, persze.  

A legrosszabb ezzel kapcsolatban az viszont, hogy a gyerekek kezébe is többször kerül a kelleténél. Nem egy és nem kettő olyan gyereket látok, akiknek szülője szerint elég egy csoki meg egy dobozos üdítő reggelire. Illetve olyat sem egyet hallok, aki panaszkodik, hogy a gyerek az uzsonnacsomagjából csak a chipset ette meg. Nyilván gyerekként az embernek sokkal vonzóbb az édesség, mint bármi más, éppen ezért vésték a fejünkbe, hogy az az étkezés után jár, nem helyette. Vajon ezeknek a gyerekeknek megpróbálták a fejükbe vésni ezt?

4.

Evés után ivás. Arról már ejtettem szót, hogy a pubok tele vannak munkaidő végeztével, mindenki megissza a maga korsóját, aztán hazaballag. Ez Londonban sokkal szembetűnőbb, mint kisebb településeken. Itt inkább az a szlogen figyelhető meg, hogy „hazamegyek és megiszok egy pohár bort.” Vagy kettőt, ha stresszes nap áll mögöttük.

5.

A NATO abc. Ezt már nagyon régóta használom, az első dolog volt, amit itt megtanultam. Magyarban sem ritka, hogy amikor betűzünk valamit, egy szót teszünk hozzá, vagyis konkrétan egy nevet, például „S mint Sándor”, „B mint Béla” stb. Itt nincs meghatározva, melyik betűhöz melyik nevet kell társítani, mondjuk, ami épp az eszünkbe jut. Nos, ez a NATO abc-nél más egy kicsit. Minden betűhöz tartozik egy szó, ami lehet éppen név is, de nem mindig az. Akármikor betűzünk ilyen módon, mindig ezt a szót kell mondani.  Tudjuk, hogy az angolban egy betűt nem egyféleképp ejtünk. Azt gondolná az ember, hogy ügyelnek rá, hogy az a szó tartozzon a betűhöz, ahogy a betűt kiejtjük. Például az i betűt angolul  ’áj’-nak ejtjük.Kapcsolhatnának hozzá olyan szót, ami így kezdődik. Azonban a hozzá kapcsolódó szó az India, aminek angol kiejtése a magyarhoz nagyon hasonló, tehát nem 'áj', hanem 'i'. Még jobb  a c betű, aminek kiejtése  ’szí’ lenne, tehát valami olyan szót kellene keresni, ahol a szó elején sz hangot ejtünk. Vagy ha nem ragaszkodunk ehhez, akkor k hangot, mert az a másik kiejtési forma. Itt egyik sem jelenik meg, hanem egy másik hang, a [cs]. Így lesz a c szava Charlie. Emlékszem, régebben hallottam a filmekben ilyeneket, hogy „Charlie, ekhó, tangó” , „alfa, foxtrott”, meg  „jenki, zulu” és fogalmam se volt, hogy mi a csudát jelenthet. Mihelyt ezt az abc-t megismertem, rájöttem. :)  Arra is, hogy nagyon sok szó nagyon sok nyelvben közismert, talán ezért került a szavak közé India vagy Charlie.

(Bocsánat a fonetikus írásért, nem szoktam ilyet, csak az értés könnyítése végett volt rá szükség. )