Mostani bejegyzésem megint nyelvÉszkedés lesz, avagy mikre derülhet fény a nyelv valódi használatakor.

Bemelegítésnek rögtön kezdem is egy olyan ténnyel, ami nem egészen szókincs, hanem egy vicces dolog. Miért hoztam ide? Mert nálam ez abszolút beletartozik a "Mi az, amit nem tudnék, ha nem itt élnék?" kategóriába, mint ahogy azok a szókincsbeli dolgok is, amikről írni fogok. A kilencvenes évek végén, kétezres évek elején rengeteg olyan filmet láttam, amely célközönsége és szereplői is 18-20 év körüli fiatalok. Ezek mindegyikében szerepelt egy jelenet, ahol több fiatal táncolt diszkóban/ sulibálban/ házibuliban stb egy dalra egy adott koreográfiát. Tetszett, tetszett, de azt gondoltam, az életben elő nem fordulhatna ilyen. Kizártnak tartottam, hogy pl egy diszkóban nekiállnak mondjuk tízen-tizenöten ugyanazt a koreográfiát eltáncolni. Na, ez csak addig tartott, amíg egyik alkalommal a munkahelyi karácsonyi bulin nem láttam a kollégáimat. Ők - azt hiszem négy vagy öt dal erejéig - folyamatosan a dalhoz kitalált, videóklipben vagy filmben szereplő koreográfia szerint táncoltak, elejétől végig. Körülbelül húsz ember, vegyes korosztály. Eszembe is jutott, hogy ezt én elképzelni sem tudtam! Most már el tudom. :)

Na és akkor induljon a szókincs elemzése.

Először is ugye, a köszönés. Nagyjából mindenki tudja a "Hello!", "Hi!", "Bye", "Goodbye" szavakat. Esetleg ismerős lehet települések kezdeténél kitett táblán a "Welcome" = "Üdvözöljük!" 

Fura dolog például ez a "Hello!", mert annak idején a főiskolán az anyanyelvi tanárunknak így köszöntünk. Rettenetesen furcsa volt, hiszen egyfelől egy nálunk idősebb embernek, másfelől tanárnak ezt mondani! Nehezen szoktam meg. Ha pedig azt kellett volna mondani, hogy "Hi!", na, az biztos nem ment volna. Nem tudom, nekem nem jön össze. Mint ahogy fordítva sem tudtam elképzelni, hogy pl diákok egymás közt úgy köszönjenek, hogy "Good morning" (="Jó reggelt!", "Jó napot!") Mégis, ez is ugyanúgy megvan. Most már ezek jobban mennek, mégis szeretem inkább egy idősebb embernek azt mondani, hogy "Good morning", és a korombelieknek, hogy "Hi!", és nem fordítva. A másik, ami nekem nagyon idegen magyarban is, amikor valaki valakit tegez, de a keresztneve után odateszi, hogy "bácsi" vagy "néni". Ez számomra nem illik össze. Épp úgy az a frázis sem, amit rengetegszer hallottam "Hello, Sir!" Ki nem ejtenék ilyet a számon, az biztos! De ők nem bánják. 

Megszokott dolog  - továbbra a "Hello!"-t és a"Hi!"-t boncolgatva - ezek után odatenni a "there" szócskát, ami azt jelenti, hogy "ott". De ebben a helyzetben nem fordítható úgy, hogy "Szia, te ott!" (mondjuk), igazából sehogy se fordítsuk, ott van, jól hangzik, aztán kész. Van még a "Hiya!", ami a "Hi, you!" szleng formája, megint csak lehetne úgy fordítani, hogy "Szia, te!", de fura így, ne tegyük inkább. 

Bristolban nagyon jellemző az az üdvözlő mondat, ami körülbelül így hangzik "Hi, you're right?" vagy egyszerűen csak "You're right?" ("Szia, jól vagy?"). Ez egy költői kérdés, illetve lehet rá annyit mondani, hogy "Igen, köszönöm, és te?" Úgy higgyétek el, hogy mindenki, kivétel nélkül így köszön. Szintén jellemző még, hogy a "Good morning" -ból lehagyják a "good"-ot, Szintén főiskolán a magyartanárnő hívta fel rá a figyelmet, hogy amikor azt mondjuk, hogy "Jó reggelt!", az úgy teljes igazából, hogy "Jó reggelt kívánok!", anélkül nem feltétlen udvarias. Nekem ez a "Morning"- ozás pont ilyen, csak olyan odavetett. Unokatestvéremtől tudom, hogy ugyanez németben is megvan

A megszólitás az megint érdekes. Az is legendás, hogy a "drágám", "kedvesem" stb szóra hány kifejezésük van az angoloknak. (Itt most nem a szerelmes kedveskedésekre gondolok.) Egy telefonbeszélgetésnek voltam fültanúja, vagyis az egyik felet hallottam, de az biztos, hogy minden mondata végén ott szerepelt valami az alábbiak közül: "lovely" (aranyos), "darling" (kedvesem), "honey" (fordítsuk most úgy: édesem), "sweetheart" (édes szívem), hogy a leggyakoribbakat említsem, de ott van még a "love", "lovey", illetve bristoliaknál "lover" (újfent semmi köze nincs a szerelemhez!), a "gorgeous" és "beautiful" (szépségem), azon kívül gyermekeket hívják még "sweetie"-nek (édesem), "cutie"-nak (aranyoskám), "honeybun"-nak (mézes puszedli - komolyan!! :) ) Teljesen helyénvaló, hogy ha bemegyünk egy boltba, azzal a köszöntéssel találjuk szembe magunkat, hogy "Hello, my love!". Abszolút idegenek is mondják egymásnak. Egyszer olvastam az újságban, hogy egy hölgy teljesen felháborodott azon, amikor egy vadidegen férfi azzal a kifejezéssel adta át neki a helyét, hogy "Please, sit down, my love!" (Üljön le, kedvesem!") komolyan kikelt magából - írta, mert hát milyen jogon mond neki ilyet egy ismeretlen férfi. Majd hozzátette: ha lett volna nála bármilyen ital, biztos a képébe önti.

Egy másik furcsaságot tapasztaltam meg, amikor kijöttem, bár, most már otthon is kezd teret hódítani a következő. Mégpedig az, hogy ha több emberhez beszél valaki, akkor azt mondja: "srácok", függetlenül attól, hogy lányok is vannak a csapatban. Ez angolban a "guys". Eleinte nagyon zavart, mondván, én nem vagyok srác. Aztán már csak akkor zavart, ha kizárólag lányok voltunk jelen, és úgyis "srácok" voltunk. Igazából aprócska dolog, valahogy zavar mégis, még most is. Használata azért lehet indokolt, mert a "te" és a "ti" névmásoknak ugyanaz az angol megfelelője. És akkor, ha az adott téma, amiről beszél valaki, mindenkire vonatkozik, akkor például következik a "you, guys" ("ti, srácok") szófordulat. Régebben volt egy könyvsorozat, szerintem nagyon sok lánynak a kedvence volt: Az édesvölgyi suli szerelmes ikrei. Ebben mondták sokszor, hogy "emberek", a fordító mindig ezt használta, és ezek után nagy a gyanúm, hogy a "guys" volt az eredeti szövegben. És bevallom, talán jobban is tetszik.

Az elköszönés. Amit itt hallottam először: "See you in a bit", vagyis "Találkozunk egy kis idő múlva.", illetve akkor is azt mondják, hogy "See you in a minute" ("Egy perc múlva találkozunk."), amikor biztosan tovább lesz távol az illető, mint egy perc. Mármint hogy mondjuk egy fél órás ebédszünetre megy, és azelőtt mondja. Az írásban való elköszönéshez csak annyit tennék hozzá, hogy nincs olyan leírt mondat, ami után ki ne tennék, hogy xx. Ez a "Puszi!" helyett áll. Az x-ek száma egytől bármeddig terjedhet. :)

Láttam már bizonyos közösségi oldalon megosztva vicces írásokat arról, hogy hányféleképpen mondják az angolok, hogy "nagyszerű". Én kapásból 12-t tudok, amiket tényleg nap mint nap hallok. Persze, a "great", "fantastic" az alap, de a továbbiak a teljesség igénye nélkül "fabulous" vagy röviden "fab", "brilliant" vagy röviden "brill", "lovely", "awesome", "amazing", "excellent", aztán vannak, amiket itt ismertem meg ebben a jelentésükben: "smashing", "wicked" és "terrific". Ezek mind-mind ugyanazt jelentik, és ez tényleg csak a kezdet. Van az a kifejezésük, hogy "lush". Ennek igazi jelentésére rákeresve elég furcsaságok jöttek ki. Viszont az angolok ezt bármikre mondják, ami, vagy aki fantasztikus. Lehet ez egy kisgyerek, aki nagyon aranyos, lehet egy nagyon finom étel, lehet az egy élmény, mondom, bármi. 

Hányféleképpen lehet mondani, hogy igen? Ha arra tippeltetek, hogy rengeteg módja van, igazatok van! "Yes.", persze. Ám ennek szleng változatai: "yep",  és a "yeah". Továbbiak, szintén a teljesség igénye nélkül: "Of course.", "Sure.", "Certainly." ("Természetesen!"), "By all means.", "Definitely." - rövidebben "Defo." - ,"Absolutely." ("Mindenképpen", "Határozottan!"). Szintén használatos az OK, vagy ennek viccesebb változata az "okey-dokey" vagy "okey-doke". Érdekes, hogy ha csak simán leírják az OK-t hosszan, annak leírása "okay".

Szorosan utána következik a "Köszönöm!" Azt az előző bejegyzésemben is írtam, hogy a "Cheers" is ennek egy informálisabb kifejezési módja. Azonban van úgy, sőt, igazából majdnem mindig úgy mondják, hogy "Cheers, thank you." Hogy miért mondják a kettőt együtt, azt nem értem, de mondják csak nyugodtan. Nekem például ez sem áll a számra valahogy. Másik informálisabb kifejezés a "Ta". Ezt főként kicsi gyerekek használják, mert egyszerű kimondani. Nem csak és kizárólag ők, felnőttek is, csak ott ritkább, inkább ott a "Cheers" figyelhető meg. Ha nagyon kedves volt valaki, vagy nagyon nagy szívességet tett, azt is mondják hozzá, hogy "You're a star." Vagy így lehet még variálni, hogy "Thank you ever so much.", "Thank you very much indeed." Ezek azt jelentik, hogy "Tényleg nagyon köszönöm!"

"Happy birthday tooooo youuuu!" Tudjuk mindannyian, hogy mit énekeljünk a születésnaposnak angolul. Ám ha írásban kívánják neki ugyanezt, egytől egyig mindenki azt írja utána "Have a lovely/great/fab day." (=Legyen szép napod!) Nem tudom, miért kötelező ezt odaírni, illetve miért csak ez a három szó váltakozik. Ők tudják, ez a lényeg. Meg a jó szándék. :)

Itt-ott kitértem a szlengre. Különösen fiatalok körében terjedt el mindent rövidítve használni. Amiket mi is ismerünk az a LOL (laughing out loud= hangosan nevetni), vagy a YOLO (you only live once = csak egyszer élünk). Ezek mellett számtalan olyannal találkoztam, hogy pár másodperc kellett, mire leesett, miről is van szó. IDK (I don't know = nem tudom), ATM (at the moment= jelenleg, ebben a pillanatban), ILY vagy csak LY( I love you= szeretlek), THX (thanks = köszi).

Még egy érdekesség. Magyar nyelvben, ha magunkat is említjük egy felsorolásban valami kapcsán, azt tanultuk, hogy magunkat mondjuk utoljára. Ezzel szemben angolban ez pont, hogy fordítva van. Mindig magukat mondják előre. Lásd "me and Hollie" (Hollie és én), "mine and Hollie's favourite song " (Hollie-val közös kedvenc számunk). Amikor erre rákérdeztem, és elmondtam, hogy a mi nyelvünkben ez hogy is van, csak hümmögtek, hogy hát, ők mindig így mondják. 

Ha angol lennék, most ez dukálna a végére: Thx for reading. xxxx :) (Köszi, hogy elolvastátok! Puszi!) De mivel nem vagyok az, ezért úgy írom: Köszönöm, hogy elolvastátok, és remélem, mondtam pár új, érdekes dolgot. ;)