Nem kívánok shakespeare-i magasságokba szárnyalni, nem is az élet nagy kérdését vitatom. Angoltanár énem jött most elő, rögtön az első fejtegetésem során. Nyelvtanárként az általad tanított nyelv hazájában lenni egészen érdekes dolog. 

Rögtön az első napomon el is kezdődött a pofonosztás. Csak képletesen persze, s ez azóta is tart. Első nap tehát bementünk egy hamburgereshez. Négyünk közül én beszélek legjobban angolul, és hát azt gondoltam, hogy "na, majd én megmutatom!" Előadtam szép ékes mondattal, hogy mit szeretnénk enni. Akármit próbáltam előadni a srácnak, semmit nem értett. 

A hamburgeres után elmentünk egy parkba. Ennek a parknak a neve: St. James's Park. Ismét kerek szemekkel bámulok, én, aki azt tanultam és tanítottam, hogy a szó végi -s után csak aposztrófot írunk. Ugyanakkor az általam ismert módon is láttam intézményneveket.

Számtalan dologgal találkoztam, például a birtokviszonyt kifejezendő "of" szócska  és 's használatával. A "beers, wines" hirtelen megdöbbentett, aztán ennek nyitjára rá is jöttem gyorsan. Mai napig rejtély számomra, a "meet with" használata. Otthon hatalmas lendülettel áthúzzuk a "with"-et, ha valaki leírja, ugyanilyen hatalmas hibának számít a használata. A szabály szerint a "meet" után az illető megnevezése következik, semmi egyéb szó nincs ott. Erre itt tapasztalom, könyvekben, mesefilmekben hallom/látom, hogy igenis van "with". Nem mindenhol, de előfordul. 

Felvetődött bennem a kérdés, hogy mi történhet, ha például kijön ide egy tanítványom, és ugyanezeket tapasztalja.. De bárki tanítványa igazából. Akár bármelyik kedves angoltanár kollégám, akár én, legjobb tudásunk szerint megtanítottuk velük a szabályokat, ők szépen meg is jegyezték, alkalmazzák. Majd kirándulnak Londonban, és szembejönnek a St. James's Park-kal, a "meet with"-del, és hasonlókkal. Össze lesznek zavarodva. Hogy akkor a tanár rosszul tanította? Ő tudja rosszul? Kicsit kényelmetlen érzés. 

Most akkor hihetünk a szemünk elé táruló feliratoknak, a fülünknek, a mindennapjainkban hallott nyelvnek? Hihetünk-e abban, amit eddig tudtunk? Ha a nyelvtanulás a célunk, amiért egy országba elköltözünk, valóban tudunk-e fejlődni? Elhihetjük-e, amit tapasztalunk? Nehéz kérdés. Kell hozzá érettség szerintem. Semmiképp se adjuk fel, amit eddig elértünk. Mint ahogy nyilván anyanyelvünkön megírt újságcikket láttunk már, boltok feliratait szintén, amelyekben nyilvánvalóan helytelenül írtak vagy fogalmaztak meg valamit. Mégsem kezdtük a szavakat helytelenül írni csak azért, mert úgy láttuk valahol. Ezt értem azon, hogy ne adjuk fel, amit eddig megtanultunk. Próbáljunk autentikus forrásokat követni. Érezhető azért, hogy melyik az, és melyik nem.

Egy szó, mint száz, nyelvet tanulni jó. Az adott nyelv hazájában tanulni még jobb. Nagyon szeretem, hogy mindig tanulhat az ember új kifejezéseket, szavakat. Formális és informális környezetben egyaránt. A kiejtésnek is jót tesz, ha sokat hallod az eredeti beszédet. Szinte akaratlanul is úgy kezdesz el beszélni, annyit hallod a hanglejtést. A szókincs is hatalmasat lendülhet. Számtalan kifejezést sajátíthatsz el ugyanarra a dologra, helyzetre. Nagyon szuper, hogy ez a lehetőség előttem van. Már eddig is sokat tanultam, és mindig odafigyelek az újdonságokra.

Sok-sok mindent újra át kell gondolni.