Künn ám, méghozzá London szerte. És lehet őket számolni, de szerencsére nem csak álmunkban.

Miről is van szó? Ha emlékeztek, november elejétől december végéig mackókat, pontosabban Paddington mackókat lehetett keresgélni a városban. Most, március közepétől május végéig pedig barik után lehet nyomozni. Főhősünk jelen esetben is egy mesefigura, Shaun, aki egy bárány. Mivel Paddington esetében is utánajártam, ki is ő, most is így teszek. 

Induljunk el az elején. Az Aardman Animations nevű, bristoli székhelyű cég a fő gyártója a brit animációs sorozatoknak. Módszerük, az úgynevezett stop-motion technika. Ez azt jelenti, hogy a filmet alkotó összes képocka külön beállításra kerül, egyesével, amiket lefotóznak, majd egymás után fűzve őket, áll össze a mozgókép. Így jön létre az a hatás, mintha a figurák maguktól mozognának. A számítógépes technikák megjelenése előtti fő módszer volt, habár még ma is használatos, hiszen technikai igénye elég kicsi. (Forrás: Wikipédia)

Eme technikát alkalmazva született meg a Wallace és Gromit című, Oscar díjas animációs sorozat, aki egy sajtimádó gazdi (Wallace) és beagle kutyája (Gromit) kalandjait tárja a néző elé. Összesen négy részes. A negyedik rész címe -Birka akció- már sejtet valamit. Igen, itt bukkan fel egy bárány. Wallace készít egy szerkezetet, amely kötni tud, a neve Knit-o-matic, és a "knit" angolul "kötni" (például pulóvert). A szerkenytű véletlenül beszippant egy bárányt, és megnyírja. Wallace ezek után Shaun-nak nevezi el a bárányt, mely kiejtésben hasonlít a "shorn" szóra, melynek jelentése "megnyírt". A karakternek olyan sikere lett, hogy saját történetet kerekítettek róla, így született a Shaun the Sheep (Shaun, a bárány) című mesesorozat. 

2007-ben készítették, ezen év március 5-től sugározta a BBC. Minden rész összesen hét perc, egyenként is helytálló részekkel, tehát nem összefüggő történetről van szó. Magyarországon a Cartoon Network-ön volt látható, még 2007-ben, az M2-n pedig 2013-tól. 

A főszereplő Shaun, okos és kreatív bárány, aki minden helyzetből kivágja magát. Illetve magukat, mert ugye természetesen az egész nyáj benne van minden balhéban. A juhászkutya, Bitzer is érdekes jószág. Teát és szendvicset fogyaszt, walkman-je van, napi teendői egy jegyzettömbben vannak leírva. Próbál szigorúnak mutatkozni, próbál fegyelmet tartani, több-kevesebb sikerrel. Valahogy mégis egyensúlyoznia kell a nyáj és a gazda között, ha problémamentes napot szeretne magukénak tudni. Egyébként egy hűséges kutyus, minden reggel tiszteleg a gazdinak, ápolja, ha beteg, teljesíteni igyekszik minden kívánságát. A gazda egy egyszerű ember, néha szórakozott, viszont érző szívű lélek, még szerelmes is. :) Számomra a vicc alapját az adja, hogy meglepődik azon, ha a bárányokat például összevissza rohangálni látja, de azon nem, hogy a kutya teát főz, süteményt süt, táncol, füvet nyír stb. 

A nyáj, a kutya és a gazda a főszereplői a sorozatnak. A nyájon belül még három karakter az, amiről említést kell tennem. Az egyik Timmy, a kisbárány, aki mellől elmaradhatatlan a cumi és a játékmaci. A másik az ő anyukája, akinek nevet nem adtak, viszont hajcsavarókat igen. :) A harmadik pedig Shirley, aki az átlag báránynál legalább háromszor nagyobb, ezáltal szinte csak akkor tud menni bárhova, ha a többiek tolják vagy gurítják. 

Van rajtuk kívül három malac, akik igyekeznek a kutyának és a bariknak keresztbe tenni. Van egy macska is, Pidsleynek hívják, aki érdekes módon nem a kutyával áll szemben, hanem a nyájjal. Vannak még kacsák, van egy kecske és egy bika, ők csak egy-egy részben jelennek meg. 

2011-ben az Aardman elhatározta, hogy elkészít egy filmet Shaun-ról és barátairól. 2013-14 -re tervezték a befejezést. 2014 szeptemberében készült el végülis, a végeredmény egy 85 perces film, és bejelentették, hogy márciusban fogják a mozikban bemutatni. Ám ezt a dátumot előbbre hozták, s így a brit közönség már 2015. február 6-án láthatta a Shaun the Sheep Movie-t. A magyar mozik bemutatója alig három héttel volt később, mint a briteké, viszont az USA-ban csak idén augusztusban lesz. A magyar cím, ahogy a sorozat is tükörfordítása az angol megfelelőjének, itt sem változott: Shaun, a bárány - a film.

Miért is, hogyan is került az életembe Shaun, vagy a bárányok szeretete? 

Mindig is viccesnek találtam a barikat, ahogy bégetnek, ugrálnak, vagy egyáltalán, ha csak állnak és néznek is, szerintem oltári vicces kis állatok. Ennyiben is maradt a dolog sokáig. Míg nem egy kicsit több, mint egy éve elkezdtünk egyik barátnőmmel esküvői ruhát vadászni. Mivel új fehérnemű is kellett, ellátogattunk a fehérnemű osztályra, ahol is a bejárattal szemben a pizsamák, és egyéb, alváshoz, esti lazításhoz megfelelő holmik voltak kitéve. Egyből kiszúrtuk a poncsókat, amik pihe-puha fehér anyagból készültek, kapucnival, és az elejére hímzett báránnyal. Felpróbáltunk egyet-egyet, akkor láttuk, hogy a kapucnira barifülek is vannak varrva. Hatalmas kacagás közepette elhatároztuk, hogy nekünk ez kell. Úgyis akciós áron adják, üsse kő, vigyük haza. Ezek után mostmár hivatalosan is "barinők" lettünk. :)) A fénykép óriási sikert aratott, és nem csak az, maga a puha, meleg, barimintás ruhadarab azóta a kedvenceim egyike. 

Innentől valahogy jobban kezdtem figyelni a bárányokra, azokra a holmikra, amik velük kapcsolatosak. Van elég! Majdnem mindenben és mindenen lehet találni bárányokat, (mintaként, természetesen) ha jól odafigyelünk. Kedvencem egy teáskannára ráhúzható bárány formájú dísz. Húsvétkor pedig előkerülnek a csokibarik... Írószerkészletem, pólóm, táskám, naptáram már van, és pár plüss is beköltözött azóta. Több farmra is ellátogattunk, egyik helyen hat (igen, hat!) napos kis báránykákat láttunk! Imádnivalóak voltak! Csak ettek és szunyókáltak. Ugyanitt a nagyobbaknak akkora bundájuk volt, legalább tíz centi vastag! Ismét később pedig megismertem Shaunt...

Azt mondom, ha valaki szomorú, vagy rossz a kedve, és megnéz egyetlen részt, garantáltan visszatér a mosoly az arcára. Olyan kedves, vicces kis történetek ezek! A filmet is láttam, nagyjából egy hónappal a bemutató után, az is nagyon tetszett. Hozta az elvárt formát, abszolút. 

Március 24-től pedig indult a bárányles! Ahogyan a mackóknál is, ugyanolyan pózban, csak más színezésben lehet látni a figurát. Itt nem szálltak be hírességek a tervezésbe, és nem is készítette mindet más. Ettől függetlenül érdekesek a mintázatok. Itt is 50 bárányt lehet felkutatni, legalábbis Londonban. A csavar ugyanis az, hogy miután Londonban május 25-én véget ér a lehetőség, a kaland július 5-től tovább folytatódik Bristolban. A bejegyzés elején említettem, hogy a gyártó cég bristoli illetőségű, és ezért ott is lesznek kiállítva Shaun-ok. Csakhogy ezek nem ugyanazok lesznek, mint akiket Londonban is látni, hanem további 70 különböző Shaun-t helyeznek ki. Szóval a bristoliaknak is meglesz az örömük, hogy  helyi kedvencük "hazalátogat", és az elszánt londoni, vagy más városbeli rajongók pedig szervezhetik a városnéző - Shaun-kereső túrákat. 

A magam részéről a londoni túrát már teljesítettem, és biztosan fogom a bristolit is. A következő bejegyzésemben erről fogok írni. Beee!