Nagyon régóta terveztem már, hogy írok a közlekedésről. Részem aztán volt is, meg van is benne elég, illetve sokféle helyen: Londonban, nagyvárosban, kisvárosban, falun. 

 Utazás Londonban

Kezdjük Londonnal! Londonról mindenkinek azonnal a metró jut eszébe, és a kétemeletes piros buszok. Ez teljesen jogos, hiszen mindkettő szerves része a város életének. 

Először is, nem árt, ha az ember tart magánál egy térképet a metróhálózatról. Ezt bármelyik metróállomáson meg lehet találni, el lehet venni. De ha nem papíralapú térképre vágytok, telefonra letölthető applikációk is vannak, közlekedést segítendő, avagy letölthető metrótérkép. Innen ki lehet nézni, hogy az úticélhoz legközelebb hol is található állomás. 

Másodjára, be kell szerezni egy kis kártyát, aminek neve oyster. Azt nem sikerült megértenem, mi köze az osztrigának a közlekedéshez, de mindegy is. (oyster = osztriga) Ezt a pénztáraknál lehet megkapni, utána csak töltögetni kell, akár az erre alkalmas automatáknál, vagy sok boltban is van már rá lehetőség. Járművön nem lehet. Feltölthető rá heti, havi, vagy akár éves bérlet is, de csak simán is feltölthető bármilyen összeg.

A bejáratnál szembe találjuk magunkat több kapuval, amely nyitásának titka, hogy az oystert a mellette lévő sárga lapra kell helyezni. Ugyanolyan, mint amit az automatán is láthatunk. Ekkor hallatszik egy csippanás, és a kapu kinyílik. Úgy kell a kaput elképzelni, mint egy westernkocsma ajtaját, legalábbis emlékeztet rá. Igyekezni kell ám, nem lehet elmélázni, mert egyfelől a mögöttünk álló is szeretne átjutni, másfelől bezáródik a kapu, aztán azzal a kártyával többször nem lehet átmenni rajta. Csúcsidő esetén eleve nyitva is vannak, gyorsabban át lehet menni ekkor, de az oystert így is le kell "csippantani", mert hát becsületesnek kell lenni. 

Átjutottunk a kapun. Kisebb állomásoknál, ahol csak egy vonal jár, roppant egyszerű, két irány van, kétfelé lehet menni. A falra szerelt táblán ki is van írva, hogy mikor merre megy szerelvény, illetve az adott vágány mellett is. A teljes vonal is fel van tüntetve egy táblán.

Ahol két vagy több vonal jár, ott is ugyanúgy ki van írva táblán és a vágány mellett. Csak itt nagyon kell figyelni, főként ahol sok van. Vannak több szintes állomások, vagy annyira nagyok, hogy akár tíz percig is lehet gyalogolni, amíg egyik végéből a másikba ér az ember. Például Bank egy bizonyos út után Monument lesz, White Cityből pedig Wood Lane lesz. Fura, igaz? Ez még akkor érdekesebb, ha vonatok is járnak arra, mert akkor még több vonalat kell figyelni. 

Könnyítésképpen kitalálták, hogy minden vonalnak más a színe. Hálistennek jól elkülöníthető színekről beszélünk. Az adott vonalhoz vezető úton a folyosón megtalálható az adott vonal színével megegyező csík. Sokszor még a lépcsőkorlát is olyan színű, sőt, hogy teljesen biztos legyen, a metrón a korlátok is képviselik az adott színt. A térképen is színekkel vannak feltüntetve a vonalak, természetesen. 

A busz Londonban érdekes. Az útvonal ideje legalább duplája a metróénak, ellenben ha várost akar valaki nézni, arra kiváló. A híres piros buszok. Mindenki fent akar utazni, és mindenki elől, az ablaknál. :) Képzeljétek, vannak olyan stílusú buszok is, mintha régi lenne. Nem sok van belőle, és csak a belvárosban mennek, de nagyon vicces ilyenen utazni. Újfajta buszokon már hátul is lehet le- és felszállni. Az egyszintes buszok is ugyanúgy pirosak, 

Sok történés esett meg velünk a buszos utazás során. Most már inkább nevetünk rajta, de akkor bosszantott. Történet 1: Az, hogy ott áll valaki a megállóban, egyáltalán nem garancia arra, hogy a busz meg fog állni. Oldalra kitett karral kell jelezni, hogy fel szeretnénk szállni. Akkor megáll, fel lehet ballagni, lecsippantani az oyster kártyát, aztán indulás. Itt sem lehet a járművön jegyet venni, sem feltölteni a kártyát. Ha nem jelez senki a busznak, nem áll meg, tehát a telefonnyomkodással, olvasással csak csínyján a megállóban, mert elmehet a busz az orrunk előtt. Történt egyszer, hogy az adott busz, amire vártunk, éppen közeledett, s mivel indexelt, gondoltuk, nem kell integetni neki, úgyis megáll. Valóban megállt, kinyílt a hátsó ajtó, leszálltak páran, az ajtó becsukódott, busz elhúzott. Ott álltunk tágra nyílt szemmel, hogy miért is.. Mivel nem integettünk, nem jeleztük, hogy fel szeretnénk szállni, a busz szépen elment. Tudom, hogy hihetetlen, de így megy itt. 

Történet 2: Ekkor még újdonsült londoni utas voltam, a felső szinten utaztam. Az a megálló következett, amelyikben le szerettem volna szállni. Hatalmas sor volt a lámpánál, lassan haladtunk. Pár háznyira volt a megálló. Hallottam, hogy kinyílt az ajtó, de gondoltam, valaki biztos megunta a lassú tempót, és inkább leszállt. Megindul a busz, ám a megállóban nem állt meg. Először nem értettem, aztán rájöttem, hogy a sofőr úgy gondolta, a megálló úgy sincs messze, a busz úgyis áll, aki le akar szállni, szálljon le itt, s ha megindul  a sor, ő majd mehet tovább. Reméltem, hogy a következő megálló nincs messze. Gyorsan megnyomtam a leszállásjelzőt, abba a megállóba már pontosan beállt a sofőr, én meg onnan baktattam haza. Nem volt vészesen messze, csak kezdő buszozóként kicsit meglepődtem. 

Történet 3.: A legelső napomon esett az eset, hazafelé utaztunk megint. Pár megállóra voltunk, mikor a sofőr közölte, hogy az ő munkaideje lejárt, tessék mindenkinek leszállni, mert ez a busz nem egy tovább. Véletlenül sincs esély, hogy akkor járjon le az idő, amikor beér a végállomásra. Vagy ennek egy még jobb változata, amikor a reptérre mentünk. Ott húsz percre voltunk a céltól, mikor a busz megállt, a sofőr azt mondta, kötelezően ki kell venni a szünetet, ami negyven perc. Ismét remek megoldás! Megint nincs esély, hogy akkor legyen szünet, mikor beértünk. Tudom, hogy kötelező idők vannak, amennyinél többet nem szabad vezetni, és hasonlók, de ez azért nem jó így. Az utasok felének őrült tempóban kellett rohannia a gépéhez. Nekünk éppen nem, mert korábbi busszal jöttünk. 

Ebből adódik annak elmagyarázása, hogy a még hosszabb távokra, illetve a repülőterekre más társasággal kell utazni. Ez a National Express. Szép, kényelmes járművek, tiszták, van mindegyiken wc, wifi szolgáltatás, konnektor. Az út elején mindig lejátszák a felvételt, mely szerint tilos dohányozni, alkoholt inni, hangosan telefonálni stb,  illetve a biztonsági övet be kell kapcsolni. Ezt tényleg komolyan veszik. A sofőr indulás előtt le is ellenőrzi, s akik újonnan szállnak fel, mindig figyelmezteti, hogy ők is kapcsolják be. 

A jegyet előre meg kell venni, lehet kérni, hogy e-mailben küldjék, ekkor otthon ki kell nyomtatni, s azt felmutatni. Lehet kérni telefonra sms-ben, illetve fel lehet venni a jegypénztárban is. Felszállás előtt ellenőrzi a sofőr. Ha elfogytak az ülőhelyek, több jegyet ki sem adnak, buszon való ácsorgás nincs.

Egyéb közlekedési eszközök Londonban. Azt azért nagyjából mindenki tudja, hogy az "underground" szó mit jelent. Földalatti. Vicces, hogy mégis van sok olyan szakasz, ahol a metró a föld felett megy. Fordítva is van, annál a járműnél, amit "overground"-nak hívnak, ami igazából "föld feletti" :) Ez pont olyan, mint a metró, csak általában a nevéhez híven fent megy, és ahogy a metró megy a föld felett, ez megy alatta. Narancssárga szín jelzi a térképen.

Vonatok. Több féle vonattársaság képviseli magát Londonban. Ezekre állandóan panaszkodnak az emberek, én ahányszor utaztam, mindig pontosan jött, időben ott volt, ahol lennie kellett. Vannak olyan vonatok, amik csak a városon belül közlekednek, és vannak, amelyek távolabbi városokat is érintenek. Mindkettővel utaztam már. Van mindegyik kocsiban egy úgynevezett "csendes zóna". Ide az üljön, aki nem óhajt beszélni, telefonálni, hangosan zenét hallgatni. Ha mégis ezt teszi, rá fognak szólni. Itt tényleg nyugalmasan lehet utazni. Szuper ötlet, igazán! A vonatkocsik egésze egy, tehát nincsenek tolóajtós fülkék, mint otthon. Ablaknyitogatásról szó sincs, légkondicionálás van, de az van, tényleg. Kicsit túlzásba is viszik néha. A kocsik tiszták, az ülések kényelmesek. Kalauzok nem nagyon vannak. Ha az utasnak bérlete van, azt az oyster leolvasóhoz odatartja, kész. A jegyet megveszi előre, és a kapunál azt tartja oda. Vagyis a gépezet oldalán van egy nyílás, abba be kell dugni, és felül meg kijön, ekkor nyílik a kapu. Ha kifele jön az ember, a jegyet már nem adja vissza. Nekem ez nagy szomorúság, mert szeretem eltenni a jegyeket. :)

A DLR (Docklands Light Railway), London délkeleti részén megy, kékeszöld szín jelöli. A legérdekesebb az, hogy nem vezeti senki. Számítógéppel van bele programozva, merre menjen, hol álljon meg és mikor. Persze, van rajta ember, aki tudja kezelni, de ritkán látni, hogy valóban meg is teszi. Itt is megy a harc a legelső ülésekért. Például akkor kerülsz ilyen járműre, ha Greenwich-be akarsz menni, mert oda csak ilyennel jutsz el. Ekkor átmegy a londoni üzleti élet központján, Canary Wharf-on. Micsoda felhőkarcolók vannak ott!  

Egy nagyon érdekes közlekedési eszköz jár még, az a neve, hogy Emirates Airline. Teljesen úgy néz ki, mint a sífelvonó és a London Eye keresztezése. Csak két állomás között jár. Kis fülkék vannak, pont olyanok, mint a London Eye-on, csak ez nem körbe megy, hanem egyenesen, egy kábelen halad. Maximum hatan férnek el benne. Látványosságnak sem utolsó, s bele is van építve a közlekedési rendbe. Igazából sosem áll le a gépezet, tehát viszonylag gyorsan be- és ki kell szállni. Munkatársak segítenek, hogy hol van még hely, hova lehet gyorsan beugrani. Megéri legalább egyszer menni vele egy kört. 

Nagy általánosságban elmondható, hogy úgy ki van építve a tömegközlekedés, hogy a belvárosban nem is éri meg autót használni. Olyan jól ki van találva az egész, tényleg, Még amikor az Olimpiát rendezték, akkor se lehetett semmi fennakadást tapasztalni, pedig nagy káoszra számítottak. A világon az egyik legjobb.

 Utazás a nagyvárosban

London után jöjjön Bristol. Itt már nincsenek metrók, nincs Overground, Tramlink, DLR, se semmi ilyesmi. Elég egyszerű a közlekedés: vannak autók, buszok, vonatok. Kifújt. 

A buszok kicsit máshogy működnek itt. Egy ajtó van rajtuk először is. (Itt legalább nem történhet meg, hogy nem tudsz felszállni, hiába áll meg a busz :) ) Másodszor nincs oyster kártya. Marad a jó öreg papíralapú bérlet, vagy mobiltelefonra is letölthető az applikáció, s ott is megvehető.. 

Itt azért nem olyan csigalassúságú a helyi busz, mint Londonban, nem ezért tart sokáig bárhová eljutni. Az ok a bristoli buszhálózat furcsa tulajdonságában rejlik: hogy sugárirányú. Vagyis, minden út a központba vezet. Akárhova mész, mindig be kell menned a központba, onnan mehetsz tovább, ha át kell szállnod. Így viszont eléggé megnő a menetidő.

Amikor leszállnak emberek, odakiabálnak a sofőrnek, hogy "Thank you."  Itt nem csak néhányan csinálják, mint Londonban, hanem mindenki, független attól, hogy helyi, vagy helyközi a járat. Úgy mondják, hogy "Cheers, driver!" A kifejezés jelentése "Köszönöm, sofőr!" 

 Utazás kisvárosból vagy faluból

Egyértelműnek hangzik: helyközi járat. Azonban az utóbbi időben úgy vettem észre, a menetidő az ilyen fakultatív dolog. Irányadó. Majd olyan tájban jön valamikor egy busz, de az is lehet, hogy nem. A kijelzőn semmi nyoma, eltűnik az adott busz. Van olyan, hogy mégiscsak befut, de van olyan is, hogy egyszerűen kimarad, az utasok meg ott állnak, várnak, csodálkoznak.

Tudjuk az angolokról, hogy híresen türelmesen állnak sorba. Így van ez ez esetben is. Ha próbál valaki besettenkedni, vagy csak rosszallóan néznek, de van, hogy rá is szólnak az illetőre. És azt is tiszteletben tartják, ha valaki előttük ért oda, az előttük is fog felszállni. Akkor is, ha mondjuk a idősebb az illető, és előre akarják engedni, akkor is ha, férfi akar nőt előre engedni. Ragaszkodnak a sorrendhez. :)

Kis faluból bárhová utazni kocsi nélkül egy élmény. :) A miénkből fél nyolc előtt nem is indul busz semerre. A legközelebbi vasútállomásról is ugyanekkor megy az első vonat. Busz közvetlenül tőlünk csak a közeli falvakba, vagy a kisvárosba megy, onnan meg a legnagyobb, legmesszebb lévő település, ahová el lehet jutni, az Bristol. Ezért, ha vidéki életre adja az ember a fejét, szükséges egy autó, mert sajnos nem mindig elég, ha fél nyolckor indul el az ember. Az biztos, hogy a buszozás során csodálatos élményben van részünk, hiszen a táj gyönyörű. Mégsem kárpótol eléggé a plusz egy-két óráért, amit eltöltünk az utazással.

Miután ily alapossággal kimerítettem a témát, hogy stílusos legyek, "eltolom a biciklit". Legközelebbi részben bővebben kifejtem a vidéki élet szépségeit, :)