Egy másik településre költöztünk. A legtalálóbb szó rá véleményem szerint, hogy bájos. Anyukám szerint olyan, mintha mézeskalács házikók lennének itt. Egy ékszerdoboz. Valóban az.

Londont nagyon szerettem. Itt is nagyon jó, az átmenet valahogy nem annyira tetszett. Ez egy kicsi falu, kocsival nagyjából öt perc alatt át lehet rajta menni. Itt van AZ iskola, A templom, A bolt, A rendelő stb. Azért írom elé a névelőt nagybetűvel, mert egy van belőle. Mégse úgy képzeljétek el, mint egy icipici boltot pl, mert elég nagy, azon kívül attól, hogy kis faluról beszélünk, nem elmaradott egyáltalán.

Biztosan emlékeztek, írtam az utcaneves részben arról, hogy vannak ilyen kicsi falvak, de más azért csak átutazóban lenni ott, és más ott élni. Sokan azt mondanák, hogy nem tudnának ilyen helyen élni, mert unalmas. Ha csak átutazik ott az ember, nem lát mást, csak házakat, elhiszem, hogy unalmasnak tűnhet. Azonban a nyugalom, amit ott érez az ember, a tisztaság, és amiről már írtam, az a bájos látvány, az fantasztikus. És nem csak a mi falucskánk ilyen. Naponta utazok keresztül több másikon, és kirándulások során is érintettünk többet is, és elmondhatom, mind ilyen. Abszolút tiszta, rendezett, gyönyörű házakkal, kertekkel, szép épületekkel.

A kert és udvar rendben tartása egyfajta mánia, vagy küldetés, vagy én nem is tudom. A mi utcánkban egyszer láttam egy hölgyet a háza előtti kertet gyomlálgatni. Amikor elhaladtam előtte, épp a fa alatti részen dolgozott. Nagyjából egy óra múlva jöttem visszafelé, akkor még mindig azt csinálta. Hihetetlen számomra, hogy milyen nagy gondot fordítanak erre, milyen fontos ez. Aztán megértettem, miért van minden ilyen településen kertészeti “áruház”. Nálunk is van, jó nagy, és nem csak növényeket meg szerszámokat árulnak itt, hanem felvesznek rendelést kerttervezésre. Tény, mi tény, gyönyörű munkákat lehet látni a házaknál. Mindig ámulattal figyelem a különböző stílusú kerteket, és hogy milyen jól illik az adott házhoz. Persze, nem akar az ember lemaradni, meg nem is szeretem, ha rendetlen a kert. Szeretek én is a kerttel foglalkozni, de ez egy más dimenzió azért. Még egy dolog ehhez. Itt külön van a kerti hulladéknak használatos kuka, vagy zsák. Nekünk kettő van, amit ki is használunk (nyilván télen nem), de van, hogy öt-hat zsákot is látok kirakva egyes házak előtt. Minden héten. Mondom, ezek nagyon komolyan veszik!

Nagyon tetszenek a házak is. Egyaránt vannak egy- és több szintesek. Olyan is van, hogy egy fal szomszédos a mellette levő házzal. Ezek sem lelakottak egyáltalán, szépen rendben vannak. Láttam egyszer egy házat, vörösre volt festve a fala. Közvetlen a falra ránőve egy fa, mintha oda lenne festve. Először azt is hittem, hogy oda van. Többször meg kellett néznem, hogy rájöjjek, az nem festmény. Hihetetlen! Főleg, amikor virágzik a fa, akkor nyújt fantasztikus látványt! Aztán több helyen is láttam, hogy a fát úgy növesztik, hogy szorosan a fal mellett legyen. Igazából nem tudom, hogyan s miként, de az biztos, hogy a látvány gyönyörű.

Sok kis településen, vagy mellette vannak úgynevezett “farm shop”-ok. Ekkor kétféle lehetőség áll fenn. Egyik:  A farm maga is látogatható, az állatokat meg lehet nézni, van etetési lehetőség, esetleg lovaglás, ha nagyobb a farm, szervezett programok is lehetnek. Másik: Tényleg csak bolt, egy kávézóval kiegészülve. Kávézó persze az előző megoldással is van, sőt ott még inkább. Ha csak boltról beszélünk, az általában jó nagy, és a helyiek által termelt  finomságokat árulják. Tejtermékek, húsáru, természetesen zöldség- gyümölcs, helyben sütött pékáru (nem a látványpékség oldalára gondolok a helyben sütéskor, hanem arra, hogy azon a településen, az ott, vagy közelben termelt alapanyagokból). Abban biztosak lehetünk, hogy ezek mind kiváló minőségűek, nem lehet bennük csalódni. A közelben tanyázó jégkrémgyártó cég is képviseli magát természetesen. És mindig lehet érdekességekre bukkanni.

A boltból nyíló kávézókban a helyi termelésű alapanyagokból készülnek sütemények, egyéb fogások. Például sosem ettem még piszkés piskótatekercset, de nagyon jól tettem, hogy azt választottam, mert isteni finom volt!

Azzal sem árulok el nagy titkot, hogy igen kedvemre való, amikor az utazás során látok egy-egy nyájat. Főleg, amikor tavasszal megszületnek a kisbárányok, az valami hihetetlen aranyos látvány, ahogy ugrándoznak, vagy a nagyokhoz bújva fekszenek, vagy akár csak állnak. Kevés aranyosabb dolog van a kisállatoknál! A nagyok is tudnak viccesek lenni azért, például a mi falunkban van egy legelő, tőlünk nem is olyan messze, és ott van egy kis domb. Az ottani bárányok pedig előszeretettel másznak fel rá. Szerintem oltári vicces, mikor ott állnak fent.

Sok helyen lehet látni a bárányokon kívül malacokat, teheneket, lovakat, sőt! Egy helyen láttam tyúkokat, de annyi tyúkot nem tudom, életemben összesen láttam-e, mint ott van. Őrületes mennyiségű tyúk! 

Sok farmon van tavasszal olyan lehetőség, hogy lehet menni látogatni az újszülött kisállatokat: kiskecskéket, kisbárányokat. Van, ahol (nagy örömömre) fel is lehet őket venni, kicsit megszeretgetni, vagy a gondozó fogja, és meg lehet simogatni. Érdekes, hogy a nagyok, amikor a picikhez közelít az ember, eléjük állnak, védik őket. A picik jönnének, csak nem engedik őket a nagyok. Vagy például olyan is előfordult, hogy mindenki a kicsik karámja előtt tobzódott, és volt egy nagy a szomszédos karámban, aki fenéken billentett egy látogatót, mondván: velem is foglalkozzatok, én is itt vagyok!

Otthon alap tézis a falvakban, hogy mindenki ismer mindenkit. Itt ez nem jellemző annyira, de tény, hogy előbb köszönnek rá a másikra, akár teljesen ismeretlenül, mint nagyobb településeken. 

Megfigyeltem, hogy a kerítés nagyjából minden háznál ugyanolyan. Farostlemez szerintem, és vannak előre megépített elemek, amiket csak hozzá kell szögelni a tartóoszlopokhoz, aztán meg is van gyorsan. Ezzel az egyetlen baj az, hogy alatta-felette (akár rajta is, ha lyukas :) ) könnyen átbújik mindenféle gizgaz. Kiirtani meg szinte lehetetlen!

Ami még a mi kis falunkra jellemző, az az, hogy van egy kastély. Most étteremként működik, talán szállást is lehet kivenni, nem tudom. Az biztos, hogy pávák is vannak a kertben. Először erről még nem tudtam, és amikor mentem felfelé a lépcsőn, jól meglepődtem, hogy ballagott egy velem szemben. Akkor csak egyet láttam, később két nagyot és egy kicsit. Vagyis a nyáron még ez volt a felállás. Ha a pávára gondolunk, mindig az jut eszünkbe, hogy ékes-díszes tollazata van. Ez azonban csak a hímekre jellemző. A “lány” pávák tollazata egyszerű fehér. A kicsiké is, gondolom, később fejlődik ki. Sosem láttam még kicsi pávát, tehát nagyon érdekes élményben volt részünk, amikor figyelhettük őket.

Egyik rajzfilmben hallottam, hogy a földet kockás kendőnek nevezték. Ez ebben az esetben tökéletesen igaz, valóban egy kockás kendő jut eszünkbe, ha ezeken a tájakon végighaladunk. Az előző részben utaltam arra, hogy az út gyönyörű, de hosszú. Ez így is van. S pont az teszi számomra elviselhetővé a hosszú utat, hogy mindig érdekes, mindig új arcát mutatja, mindig lehet találni benne olyat, amit még eddig nem láttunk. Mondhatom úgy is: megunhatatlan...