A lehető legjobb módon kezdtem neki az ételeket tárgyaló bejegyzésnek, ugyanis ezt a kifejezést éppen nem használják itt. Amikor elkezdik az evést, vagy mikor a felszolgálók kihozzák az ételt, azt mondják, hogy "Enjoy your meal!", ami azt jelenti, hogy "Élvezze az ételét!". 

Első és legfontosabb a reggeli. Közismert a bőséges, tartalmas angol típusú reggeli. Volt egy bejegyzésem,amiben már írtam erről, de ha valaki nem olvasta, vagy nem akar visszalapozni, annak elmondom, hogy mi is ez. Bacon, kolbász (azaz sausage, ami egy speciális angol kolbász, íze távolról sem hasonlít a magyar kolbászokra), tükörtojás, konzervbab (legtöbb esetben Heinz), paradicsomszeletek, és a "hash brown", ami tulajdonképpen reszelt, fasírt alakúra formázott és olajban kisütött burgonya. Ez kérem, az úgynevezett "full English breakfast", a teljes angol reggeli. Ők csak "full English"-nek mondják. Sok helyen van, hogy ezt egész nap árulják, de a legtöbb csak délelőtt 11 óráig. Ki ne felejtsük, hogy hivatalosan jár hozzá narancslé, illetve kávé vagy tea. (Majd ezekről az italokról később bővebben írok.)

Megvan ennek a vegetáriánus változata is, ahol megmarad a tojás, a bab és a paradicsomszeletek, de ezekkel párolt gomba jár. Szintén marad a hash brown vagy pirítós. Valamint még pici zöldséges krumplihengereket sütnek ki, olyasmit, mint amilyen köretet otthon éttermekben adnak, ezeket itt vegetáriánus kolbászkáknak hívják. Finomak, szerintem. Ilyen vegetáriánus változatot már ettem, a másikat még nem. 

Reggeli után jöhet az ebéd. Azon belül is, a vasárnapi. Ennek hihetetlenül nagy kultusza van itt is. Úgy hívják, hogy Sunday roast (vasárnapi sült). Itt sült húsról beszélünk, párolt zöldségkörettel (krumpli, répa, zöldbab, esetleg zöldborsó), a zöldséges mártásról, amiről majd írok a Sheperds' pie esetében, illetve Yorkshire puddingról. A hús általában marhahús, vékony szeletekre vágva. A krumpli is érdekes, mert az nem főtt, vagy sült, hanem mindkettő. Miután megfőtt, berakják egy kicsit a sütőbe, hogy ropogós legyen. A többi zöldség egyszerű párolt. A Yorkshire pudding nem puding, hanem egy tészta. Csésze formája van, olyasmi tésztája van, mint a palacsintának, forró muffinformában sütik ki. A mártás pedig zsiradékból, lisztből, paradicsomszószból és Worcester -szószból tevődik össze ,a húsra rakják tálaláskor. Erre egyébként nincs egységes recept, ebben is hasonlít a húslevesünkre, de az elemek általában ezek. Népszerű étel pubokban, vasárnap szinte csak ez van.

Ennek másik előnyös oldala az, hogy a megmaradt zöldségekből, krumpliból, húsból, egy kis káposzta hozzáadásával egy újabb ételt lehet kreálni, ami pedig nem más, mint a “Bubble and squeak”. Ez annyit tesz, buborékozik és sikít. Jó ég, honnan ez a fura név? A káposzta főzés közbeni viselkedésére utal, mint megtudtam. A háborúk idején terjedt el, pontosan azért, mert fel lehetett használni a megmaradt zöldségeket és húst. (Forrás: Wikipédia)

Amit mindenki ismerhet az a rántott hal és sült krumpli, a Fish and chips. Ez egyszerű, olcsó, és utcai árusoknál is lehet kapni. Itt-ott halrudacskával adják. Régebben újságpapírba csomagolva adták az árusok, most már nem. Maximum újságpapír mintás csomagolópapírral találkozhatunk.

Ha már halas ételek, létezik egy úgynevezett fish cake. Ezt pont úgy kell elképzelni, mint a fasírtot, csak halhúsból van. Ez is igen ízletes. Különösen tenger melletti éttermekben kedvelt. Amikor legelőször találkoztam a fish cake kifejezéssel, megkérdeztem a pincért, hogy mi is ez. Úgy nézett rám, mintha a Holdon élnék, hogy hogy nem tudom?? No mindegy, ettől függetlenül ezt kértem, és nem bántam meg, nagyon finom volt.

Következik a Sheperds' pie, vagyis pásztor pite. Hát, ezzel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak, mivel mostanra már elég világosan kiderülhetett nektek, hogy a bárányok milyen kedvesek a számomra. És ez az étel ilyen fajta húsból készül. Ám ennek több változata is van, a Cottage pie, ami marhahúsos, illetve az Ocean pie, ami halas. Ezeket szívesebben eszem, de bevallom, még nagy báránykedvelő korszakom előtt ilyet is ettem. Szóval ez az ennivaló a következőképpen néz ki:  fűszerezett, pirított darált hús, ezen zöldséges mártás, majd a tetején krumplipüré. Ezt az egészet beteszik a sütőbe, aztán kész. Nagyon finom. Sok helyen is lehet kapni, éttermekben, pubokban, mert nem bonyolult elkészíteni, ellenben nagyon népszerű.

A fordítás itt már megint fura képzetet kelt bennünk, mert nekünk is van piténk, de az egyáltalán nem így néz ki. A fent említett piték inkább rakottashoz hasonlítanak, az angolok pitéje, ami legalább tésztafélének néz ki, lehet édes és sós. Előbbi gyümölcsös, utóbbi húsos és/vagy zöldséges. Egy tálba beleteszik a kinyújtott tésztát, a tölteléket, majd a tetejére egy újabb tésztaréteg kerül. A tányér szélét is befedi ez a réteg, amit villával vagy késsel csíkosra mintáznak. Tálaláskor ízvilágnak megfelelő sós vagy édes mártás is kerülhet mellé. Nem tudom, láttátok-e a Csengetett, Mylord? című sorozatot. Abban a szakácsnő, Mrs. Lipton sokat készített ilyet, s ezekről nekem ő jut eszembe. :) 

A “malac a takaró alatt”, “Pigs in blankets” nem más, mint baconbe tekert kolbász. Kisebb darabokról van szó, mondjuk egy átlagos virsli harmada. Ennek vegetáriánus változata a "Veggies in vests", vagyis zöldségek mellényben. (Sajtban.)

Ennyi főétel után jöhet az édesség! Ám ezeket majd csak a következő bejegyzésben, mert már nagyon hosszú lenne, és még az italokról nem is írtam! Tehát, folytatás ott!