Amikor először megtanuljuk angolul azt, hogy ‘palacsinta’, akkor a ‘pancake’ (ejtése [penkék]) szóval találkozunk. Sőt, ha olvasunk, vagy hallunk a ’Pancake Day’-ről, ez is megerősít abban, hogy az általunk jól ismert finomságnak ez az angol megfelelője. Pedig nem. :)

Filmekből ismerős lehet a kisebb átmérőjű, de vastagabb palacsinta, amit reggelire esznek, és leggyakoribb kísérője a juharszirup. Egy kicsit eltér a mi palacsintánktól. Itt is van egy kép róla:

Van-e különbség a kettő között, s ha igen, mi az? S vajon angolul is ugyanúgy hívják őket? Derítsünk rá fényt! A könnyebbség végett az angol megfelelőjüket használom.

A méret a lényeg!

A kisebb, de vastagabb palacsinta valóban ’pancake’ névre „hallgat”. Az általunk ismert palacsinta, ami vékonyabb, viszont az egész serpenyőt kitölti, az a ’crépe’. (A ’crepe’ is elfogadott, ejtése [krép].) Jöjjön egy kis etimológia, csak mert ez a mániám. :) A ’pancake’ szó eredete egészen Görögországig nyúlik, ahol ennek az ételnek a neve angolul azt jelenti: ’frying pan’ (=serpenyő), viszont tükörfordításban azt: ’pancake’ . A ’crépe’ szót az angol nyelv a franciából vette át, latin gyökerei vannak, jelentése olyasmi, hogy ’felhajtott’ , ’feltekert’.

'Crépe'

Tényleg már csak szőrszálhasogatás, de szöget ütött a fejembe az, hogy angolul a krepp papírt úgy mondjuk, ’crepe paper’, vagyis helyesírása és kiejtése megegyezik a palacsintáéval. Kíváncsi voltam, van-e a kettőnek köze egymáshoz. Persze, hogy van! Állítólag a krepp papír készítéséhez olyan állagú massza kell, mint a palacsintatészta.

Hozzávalók

Ha csak kicsit is, de eltér a kettő: a ’pancake’-hez használnak sütőport vagy szódabikarbónát, a ’crépe’-hez nem. A négy fő hozzávaló azonban négy nagyon fontos dolgot szimbolizál! Tojás – teremtés,liszt – élet (Itt jegyzendő meg, hogy a búza régies elnevezése: élet.), só – egészség, tej – tisztaság.

A ’crépe’ tésztájába más (mármint a palacsinta-hozzávalókon kívül más) nem nagyon keverendő, de ’pancake’ tésztájába igen. Például biztosan Ti is ismeritek az almás változatot, de csokoládésat és mazsolásat is láttam már.  

Feltétek/töltelékek

Fentebb említettem, hogy a ’pancake’ leggyakoribb kísérője a juharszirup. Gyakori még egy pici kocka vaj, ami a meleg palacsintán azonnal megolvad. Ha esetleg nem ismernétek a juharszirupot, akkor elmondom, hogy ez egy édes szirup. Nagy kedvenc még a kék áfonya és a tejszínhab. Ezek ugyebár mind feltétek, hiszen a ’pancake’-et nem tekerjük fel.

'Pancake' áfonyával és tejszínhabbal

A ’crépe’ töltelékeinek viszont csak a fantázia szabhat határt. Édes, sós egyaránt ismert. Hagyományos töltelék a cukor és citromlé. Igen, együtt. Simán csak rászórjuk a cukrot, rácsöpögtetjük a citromlevet és feltekerjük. Vicces egy kicsit, hogy amikor megkérdik, hogy mi a kedvenc palacsintám, és azt felelem, hogy a cukros-citromos, elismerően bólogatnak, hogy ’igen, tiszteli a hagyományos ízvilágot’. Pedig nekem kiskorom óta ez a kedvencem, és mit tudtam én még akkor, hogy ez itt egy tradíció!

Ez a töltelék nem annyira hagyományos, viszont nagyon finom lehet!

Melyikhez milyen országot köthetünk?

A ’pancake’-hez az USA-t, hiszen az ott készült filmekben láthatjuk legtöbbször, hogy ilyet esznek reggelire. Látható a juharszirupos üveg a konyhaasztalokon, vagy az út menti falatozók asztalain.

Ide tartozik egy harmadik fajta finomság, amit egyenesen úgy hívunk: amerikai palacsinta, s ez nem más, mint a gofri. Angolul ’waffle’. Amerikában erről el is van nevezve egy falatozó-lánc: Waffle House. Nagy elvárásokkal érkeztünk ide: a gofri hazájában eszünk ebből egy jó adagot, tejszínhabbal, miegymással...  Megkérdeztük, milyen feltétek vannak, csak lesett ránk a hölgy, s mi gyorsan rájöttünk, a mi gofriról alkotott elképzelésünk nem ugyanaz, mint az övé. Végül abban egyeztünk meg, hogy szór rá csokidarabkákat. A végeredmény nem édes volt,hanem inkább semleges ízű, kicsit fura ízvilágot alkotott a csokival. Azért megettük. Miután tanulmányoztam az étlapot, kiderült, hogy bár a gofriról nevezték el a helyet, ebből kizárólag három fajtát árulnak: simát, csokisat és mogyoróvajasat.

Ilyesmit kaptunk a Waffle House-ban, szirup nem volt rajta. 

S ha már saját élményeket idézek, akkor nem felejthetem el azt, amikor a szállodában a svédasztalos reggeli egyik része az volt, hogy saját magunknak süthettünk gofrit. Ki volt téve a tészta és a sütő, mindenki csinálhatott amennyit akart. Egyébként ez is olyan ízű volt, amit a falatozóban ettünk.

A ’crépe’-nek francia gyökerei vannak elkészítését tekintve, maga a neve is francia szó, ahogy arról már beszéltünk is. Saját élményekről nem számolhatok be sajnos, azt azonban elmondhatom, hogy itt tudtam meg, hogy a palacsintázó az ’créperie’.

Palacsintanap:  Pancake Day és Le Jour de Crépes

Húsvét vasárnap  előtt 47 nappal van húshagyó kedd. (Shrove Tuesday, február 3-a és március 9-e közé esik.)A böjt ugyebár másnap kezdődik, ezen a napon van az utolsó lehetőség arra, hogy a megmaradt zsírt és a tojást felhasználják. A palacsintatészta egyike a remek lehetőségeknek, hát így lett ennek a napnak a jellemző étke a palacsinta. Érdekes, hogy bár ’pancake’ szó szerepel itt, mégis a másik változata az, amit készítenek, s amihez kötődik egy vicces verseny, amit szintén ezen a napon tartanak. Úgy hívják: Pancake Race (=palacsinta verseny). A lényege, hogy egy bizonyos távot meg kell tenni úgy, hogy közben dobálják a palacsintát a serpenyőben. Természetesen nem ér elejteni. :) Ilyen versenyeket ma már nem tartanak mindenhol, viszont a boltokban akciósak a hozzávalók és a palacsintasütők. Iskolákban sok helyen van ebben az időszakban palacsintakészítési és/vagy -ízesítési lehetőség. A cukros-citromos a nyerő.

**A dobálással, forgatással kapcsolatban olvastam egy érdekes idézetet, melynek magyar fordítását sajnos nem találtam meg, de a lényege, hogy minden ember megfordítja a palacsintáját, mert nem akarják, hogy leégjen. Ez 1619-ben íródott, régies a nyelvezete. Akit mélyebben érdekel, Pasquil's Palin néven keresse. ** 

Zajlik a Pancake Race! (régen)

Pancake Day újsághirdetés (most)

Ahogy Angliában, úgy Franciaországban és Belgiumban is létezik palacsintanap (=Le Jour de Crépes), azonban egy kicsit mások a hagyományok. Február másodikán ünneplik, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja ez tulajdonképpen, franciául  Chandeleur, angolul Candlemas. Biztosan rájöttetek, a ’gyertya’ szó benne van mindkét névben. A tél elűzéséhez kapcsolódik, a fény és az újjáéledés felserkentéséhez. Hatalmas fáklyákkal világították be az éjszakát, a tarlókat felgyújtották, hogy termékenyebb legyen a talaj. A palacsinta kerek formája és aranyló színe a napkorongot szimbolizálja, amely egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre tűnik fel az égen.

Végülis...

... mind szép és jó, de azt az angolokkal kapcsolatban megtanulhattuk, hogy sosincs semmi úgy, ahogy elvileg lennie kéne, főleg a beszélt nyelvben van eltérés. Ez pontosan így van ebben az esetben is. A valóságban legtöbbször a  ’pancake’ szót használják, függetlenül mindattól, amit a fentiekben említettem. Mindkettőnek van készen kapható változata, és olyan por, amit csak vízzel össze kell keverni, és már kész is a tészta. No, ezek általában mindnyájan ’pancake’ néven futnak, szintén függetlenül mérettől, hozzávalóktól, mindentől.

Viszont most már rengeteg információt tudunk kedvenc csemegénkről, s ezáltal az agyunkat is megtömtük, nem csak a hasunkat. :)