Valahol olvastam, hogy az angol gyerekek angyali külső mögé bújtatott kisördögök. Érdekes megfigyelés. Él mindenkiben egy kép az elegáns egyenruhába öltöztetett, jólfésült, illedelmes gyerekekről. Ez tényleg így van? Bontsuk ki egy kicsit a témát!

Sokat utazok, járkálok, tettem ezt régen is. Őszintén bevallom, amikor Londonban éltünk, túl sok gyermekkel nem találkoztam. Ahol dolgoztam, oda nem jártak, velünk nem laktak, szóval nem hiszem, hogy véleményt formálhatnék a londoni gyerekekről. Bristolban kezdtem olyan munkahelyen dolgozni, aminek kifejezetten ők a célközönsége. Nullától körülbelül 12-13 évesig előfordulnak, de a legtöbb 3-7 év közt van, tehát óvodás és kisiskolás kor.

Nem fogom részletesen fejtegetni a ruházkodásukat, a viselkedésüket, hiszen mind külsőt, mind belsőt tekintve hasonló a gyerek mindenhol. Inkább azokra térnék ki jobban, ami eltér az otthon megszokott dolgoktól, abból is van elég.

Az összes iskolában kötelező az egyenruha. Ez főképpen fekete cipő, fekete nadrág/ szoknya, fehér ing, és az iskola színének megfelelő, és jelvényével ellátott zakó/pulóver. Tartozhat hozzá mellény, nyakkendő, lányoknak harisnya, időjárásfüggő persze. Sokan ezek felé már kabátot sem vesznek, csak ha nagyon cudar az idő. Iskolatáska? Van az is, de egyáltalán nem nagy, illetve lehet még tornafelszerelés.

Még amikor én jártam általános iskolába, kötelező volt hordani a köpenyt. Senki sem szerette túlságosan, de praktikus volt, nem a ruhánkat piszkoltuk össze. Ezen kívül, ahogy mondták, arra is jó volt, hogy ne látszódjon nagyon a különbség a ruházkodást illetően. Az egyenruha is  jó dolog, valami hasonlót hivatott képviselni, mint a köpeny. Bár a köpeny alá attól még fel kellett öltözni, itt ugye a teljes felszerelés adott. Határozottan szülőbarát elképzelés.

A munkahelyemen lehetőség van születésnapi ünnepségeket tartani, lefoglalhatók bizonyos termek, és a család és barátok ott ünnepelnek. Ilyenkor hihetetlen mennyiségű hercegnő és szuperhős érkezik. Szívesen öltik magukra a kicsik kedvenc mesehősük jelmezét, abban parádéznak. Előfordul, hogy a partira meghívják az adott kedvencet. Érkezése természetesen nagy vihart kavar a gyerekek körében, mindenki látni akarja. Volt már nálunk Amerika Kapitány, Pikachu, Elsa a Jégvarázsból és még sokan mások.

És elérkeztünk ahhoz a témához, ahol a legtöbb mondanivalóm van. A játszóházak. Otthon én csak bevásárlóközpontokban láttam ilyet, és egyáltalán nincs ekkora kultusza ezeknek, mint itt. Ezek külön épületekben vannak, óriási területen. Elmondom, hogy néz ki a miénk, de szerintem, nincs túl nagy eltérés. Külön van a legkisebbeknek kialakított rész, ahol színes képek, formák, labdák, egyéb babajátékok találhatóak. A kicsit nagyobbaknak megint külön van egy rész, ahol lehet csúszni-mászni-kúszni-bújni-ugrálni. Azoknak, akik már elmúltak öt évesek, szintén van ilyen mászó-kúszó építmény, de az már nagyobb, magasabb és összetettebb. A csúszda is nagyobb. Illetve, van egy elkerített “sportpálya”, ahol lehet labdázni, focizni, kosarazni. Vannak “motorok”, amikkel körbe-körbe lehet menni, vannak fából házak, ide szívesen telepednek a kicsik egy könyvvel, vagy a nagyobbak beszélgetni, stratégiai megbeszéléseket folytatni a kitalált játékhoz. Szóval, mindenki megtalálhatja a neki tetsző elfoglaltságot szerintem.

Alapvetően ez egy jó dolog, hiszen, ha rossz idő van, és a gyerkőcök szaladgálni, mozogni vágynak, arra kitűnő. Ám fantasztikus, napsütéses nyári időben miért választanak benti elfoglaltságot, miért nem a jó levegőre viszik a gyerekeket a szülők, miért bent kell lenni? Lehetnek bent eleget, ha tél van, hideg, vagy szakadó eső. Erre mondta sógornőm, hogy azért, mert a parkban a szülőnek jobban oda kell figyelni a gyerekre, míg egy zárt térben egy bizonyos távnál tovább nem mehet, máshol nem lehet. Nekik tehát kényelmesebb. Érthető végülis.

Ezzel összefüggő dolog, amit nem értek, hogy a szülőknek hogyan lehet idejük erre. Főleg délelőtt. Érthető lenne, ha a legtöbben olyanok járnának, akiknek van egy pici baba, akivel nyilván otthon vannak, és van egy másik, pár évvel idősebb testvér. Mégis a legtöbb nem ilyen, és itt nem három éves korukig maradnak otthon az édesanyák, hanem maximum egyig, de inkább kilenc-tíz hónapig csak. Szóval akkor hogy is van idő?

Itt, miután megszületik egy gyermek, kap a szülő utána támogatást. Részleteket nem tudok, de a lényeg, hogy kap. Ezért aztán, ha az anyuka visszamegy dolgozni, elég, ha csak részmunkaidőben dolgozik, mert a támogatással kiegészülve megkapja ugyanazt a pénzt, mintha teljes állásban lenne. Idejük innen van. A pénzt nem tudom.

De nem feltétlen csak a játszóházakra érvényes ez. Már írtam farmokról, amik nyitottak a nagyközönség felé, városi farmoknak hívják őket. Kitűnő program ez is családoknak, és mindegyiknek van egy kis étterme is. Úgyszólván minden hely gyerekbarát, minden kirándulóhelyen lehet gyerekrészleget találni, mindig gondolnak a kicsikre is. Rengeteg kikapcsolódási forma van, rengeteg élményt lehet szerezni, és igazából a szülő is jól szórakozik.

Fényévekre van ez attól, ahogyan mi éltünk. Egyik sem rosszabb vagy jobb, csak hihetetlenül különböző a két életforma.