Egyik legelső tévhitem, amely szerint a “tea” Angliában is csak magát az italt jelenti, viszonylag sokáig tartotta magát. A délutáni tea elnevezésre én úgy gondoltam, hogy isszák a teát, aztán érthető, ha megesznek mellé egy-egy szelet süteményt is. Teljesen meg voltam győződve, hogy ez tényleg csak a teaivásról szól, hogy az áll a dolog középpontjában. Hát nem!

"Tea" = uzsonna/vacsora

A “tea”, pontosabban "afternoon tea" étkezést is jelent. Uzsonnát például. Délután fogyasztandó, ebéd és vacsora közt, de inkább a vacsorához közelebb. Sok helyen fél négy-négy körül kezdik a “délutáni teát”, és körülbelül hatig tart. Az, hogy honnan tudtam meg, lényegében abból adódott, hogy a munkahelyemen egy hölgy kérdezte, hogy “Can the children have tea?” Ezt én úgy értelmeztem, hogy ihatnak-e teát a gyerekek. Mondtam, hogy igen. A konyhánk már zárva volt, és meleg ételt már nem szolgáltunk fel. Amikor ez a hölgy kérdőre vont, hogy miért mondtam akkor, hogy mégis, leesett a tantusz. Úgy értette, hogy uzsonnázhatnak-e a gyerekek. Mikor megmagyaráztam neki ezt, nézett rám, hogy miért is innának a gyerekek teát? Erre pedig én néztem nagyokat, hogy miért ne ihatnának? Meg nem kérdeztem, de furcsa volt, és akkor döbbentem rá, hogy valóban, soha nem láttam gyerekeket teázni sehol. Ők forró csokit isznak, vagy a babycino-t, ami a “gyerek-cappucino”. Igaz, a kávéhoz semmi köze. Meleg, habosított tej, kakaóporral megszórva.

Szóval itt tudatosult bennem, hogy erre bizony oda kell figyelni. Ha valaki azt kérdi, hogy “Can I have tea?”, nem biztos, hogy csak az italra gondol. Egy kis kulturális különbség.

Mit is jelent hát az uzsonna? Annyiban nem tévedtem, hogy a tea a fő ital, bár lehet kávé is. Ha egy cukrászdába, étterembe stb bemész és közlöd, hogy te uzsonnázni szeretnél, akkor a következőket kapod az ital mellé: kis méretű szendvicseket, amik általában lazacosak, és uborkásak (nem egyszerre); a “scone” elnevezésű süteményt (később részletesen kifejtem, mi is ez), illetve még két-, vagy háromféle másik süteményt. Én a következő fokozatokat tapasztaltam: átlagban csak a scone-t adják a teához, picit nívósabb helyeken másik sütiket és a szendvicseket is, illetve a még ennél is nagyobb helyeken előtte pezsgőt is szolgálnak fel. A kávé/tea van, ahol korlátlan mennyiségű, általában viszont egy kannányit adnak. Igazából elég ez is. Én mindhárom fokozatot ettem, volt szerencsém egy nagyon szép hotelben is uzsonnázni.

Azonban van, aki uzsonnán nem csak ilyen könnyed étkezést ért, hanem például halat sült krumplival, pizzát, hot dogot, ilyesmit. Hát, ki mit szeret. Egyik kolléganőm által a “tea” szó uzsonnaként való értelmezése is megdőlni látszott, mert ő így emlegette a vacsorát.

"Tea" = tea 

A tea mint ital Angliában. Mindenki azt hiheti, hogy itt kizárólag kiváló minőségű teák léteznek. Sajnos meg tudom cáfolni. Az egyik legelterjedtebb márka, a PG Tips, számomra elég keserű. Kóstoltam többféle márkájú fekete teát, egyik sem ízlett. A másik nagyobb márka, a Twinnings, már jobb azért. A PG csak fekete teát forgalmaz, a Twinnings zöld teát is, gyümölcsteákat is, gyógyteákat is, és a feketéből is több félét. Számomra a legjobb az Earl Grey és a Lady Grey, utóbbi kicsit citrusosabb ízvilágú, nagyon kellemes. De bármelyik fekete teát szívesen iszom ebből a márkából. Ahogy otthon is, itt is vannak olyan dobozok, amikben több ízű van.

Szóval teát illetően általában a keserűeket isszák, a biztonság kedvéért jó sokáig benne hagyják a filtert, hogy még keserűbb legyen. 

Közismert dolog az is, hogy hideg tejet tesznek a teájukba. Én soha ki nem próbáltam volna magamtól, ám a véletlen folytán mégis megtörtént. Belekóstoltam, de nem volt rossz íze, nem volt zavaró az állaga. Sőt, kimondottan ízlett. Így aztán most már nem ijedek meg a tejes teától, de magamtól nem teszek bele, az biztos. 

Az angolok a teának nagy jelentőséget tulajdonítanak. Sok vita van ebből, hogy hogyan is készül a tökéletes tea. Filteres-e, vagy szálas, meddig ázzon a teafű, előbb kell-e a tejet és aztán a teát, vagy fordítva, mennyi tej kerüljön bele: egy nagyon kis mennyiség, vagy mehet több is, stb, stb. Ha én készítem másnak, mindig mellé teszem a tejet, soha nem bele. Ugyanis, ha kicsit tettem bele, elmagyarázták, hogy igazából a teába több kell. Ha többet, jött a másik oldal, hogy az igazán igényes angolok kevés tejjel isszák. Rajtatok kiigazodni!

Szerintük minden problémára megoldás egy jó csésze tea. Nem hinnétek, de ők szentül meg vannak győződve erről. Például ha látják rajtad, hogy valami miatt szomorú vagy, aggódsz, idegeskedsz, azonnal megkérdezik, hogy nem szeretnél-e leülni, rögtön utána, hogy kérsz-e egy csésze teát. Több történetem van ezzel. A férjem egyszer munka közben elcsúszott, és elesett. Az úriember, akinek a háza előtt történt, kijött, hogy mi történt, nincs-e rosszul, hívjon-e segítséget, ilyesmi, és... igen, azt is megkérdezte, kér-e teát. Igazi gentleman :) Másik, amit csak olvastam, hogy egy házaspár férfi tagja éppen távozni készült az otthonából, véglegesen, és amikor bejelentette, állítólag a hölgyet annyira sokkolta, hogy csak annyit tudott kérdezni, hogy kér-e teát. Abszolút rutinkérdés. :)

A  “csésze tea” kifejezést sokszor csak a “cup of tea” helyett úgy mondják, hogy “cuppa”. Ez nekünk vicces kicsit, de itt elterjedt kifejezés, és ha nem is teszik oda a “cuppa” után, hogy “tea”, mindenki tudja, miről van szó.

Kávé

A kávéról is tanultam egyet-mást. Olasz barátnőim felvilágosítottak, és saját maguk példáján is bemutatták, hogy az olaszok a cappucinot csak reggelihez isszák. Utána egyáltalán nem. Ha később kávézni támad kedvük, a sima presszókávét fogyasztják. Megkérdeztem, mi van, ha én azt nem szeretem. Akkor igyál teát! – hangzott a válasz. Ez szép, gondoltam.

Amerikai utazásaink alatt megtapasztaltuk, hogy ott a hosszú kávé a nyerő szinte mindenhol.

Görögországban főként a jeges kávét szolgálták fel, ha nem kértél specifikusan valami mást. Meg kell jegyeznem, hogy itt kezdtem el kávét inni, mert ez annyira finom volt és habos, hogy mindig inni akartam. :)

Angliában azt gondoltam, hogy nincs igazából időhöz kötve, hogy mikor mit iszik az ember, sőt nem is csak egyfajtát isznak. Azt hittem, mivel ők inkább teaivó nemzet, a kávé, legyen jó, persze, de nem elsődleges. Ezt is csak addig hittem, amíg el nem kezdtem dolgozni itt, ahol most. Mert az emberek nagyon nagy százaléka itt is a hosszú kávét, az americano-t issza, ám amíg az USA-ban így is hívják, itt nem feltétlenül. Sokan hívják csak “normal, black coffee”-nak (sima feketekávé), vagy ami még idegesítőbb, csak kávénak. Ilyenkor jöhet a kérdezgetés, hogy pontosan mire is gondolt, mert nem mindig egyértelmű.

Itt, Angliában kerültem tisztába azzal, milyen kávéfajták is vannak, hogy mi a különbség latte és cappucino közt, mi az a mokka, illetve itt ittam először sziruppal ízesített kávés italt is. 

Ez tehát a helyzet kávé és tea tekintetében. Most pedig nézzük a sok finom süteményt!

Sütemények, édességek

A scone-hoz hasonló, nagy pogácsa kinézetű sütemény a “hot cross bun” (keresztes zsömle). Ez egy picit mondjuk laposabb, és a tetején egy fehér kereszt van, innen az elnevezés. A keresztet víz és liszt keverékéből nyomják rá, formázás után, de még sütés előtt. Van benne aszalt gyümölcs is, és ezt is vajjal eszik. Boltokban én még csak Húsvétkor láttam, de kávézókban kereszt nélkül máskor is.

A brownie is abszolút elterjedt, és mindegyik hely szereti azt hinni, hogy övé a legjobb. 

Sokféle “tart” és “crumble” van, mindenféle gyümölccsel megtölthető. A “tart” kisebb tortácska, formára ez is a kosárkára hasonlít, de körülbelül a duplája nagyságban, és ennek nincsen tetején tészta, mint a pitének.

A “crumble” az pedig olyan, hogy egy réteg tészta alul, azon tetszőleges gyümölcs, majd a felső réteg tészta rá van morzsolva. A tetején lehet cukor, ami sütés közben karamellizálódik, ezzel is jobb ízt adva, vagy pedig mandulaforgácsok.

Végül, de nem utolsósorban a királynőről elnevezett Victoria sponge cake, ami Viktória piskótatortája tulajdonképpen. Miért nevezték el róla? Mert az a hír járta, hogy a délutáni teázáshoz szeret fogyasztani egy szelet piskótatortát. Ez két, viszonylag vastag piskótaréteg, mely között málnalekvár és tejszín van, a legtetején pedig porcukor. Jó ízű, bár nekem a tésztája kicsit vastag.

A fincsi karácsonyi süteményekről (Christmas pudding, Bread pudding, Mince pie) már ejtettem szót a “Karácsony” című bejegyzésemben, itt most nem részletezem őket újra.

Ha már nagy kedvencekről esik szó, akkor ki nem hagyhatom a “trifle”-t. Ez nem sütemény, hanem egy gyümölcsös-habos édesség. Nagyobb műanyag tálakban árulják. Alul tetszőleges gyümölcsből készült zselé, felette leheletvékony piskótaréteg, azon vaniliapuding, majd pedig tejszínhab. Hogy unokaöcsém szavaival éljek, isteni finom!! Leggyakoribb az epres és a málnás, de pirosbogyós gyümölcsöset is ettem már, és narancsosat is. Bármelyik jöhet!  Már házilag is készítettem, de annyira nem lett menő. Tökéletes a bolti is, ebben az esetben.

Huhh, hát jó sok mindent elregéltem itt nektek. Most már abszolút tisztában vagytok az angol sütemények, kávék, teák világával! Szóval ha majd itt jártok, vagy ha már itt vagytok, és nem tudtátok, már nem lesztek elveszettek, ha rendelni kell. Jó sütizést kívánok! :)