Volt egy időszak mostanában, amikor az átlagnál több levelet kaptam. Itt most nem számlalevélre és egyéb hivatalos dologra gondolok, hanem a jó öreg papírra írt levelekre. Ez inspirált arra, hogy írjak egy bejegyzést a levelezésről, postáról, ehhez kapcsolódó dolgokról.

Címzés, megszólítás, dátum

Már kiskorunkban megtanuljuk, hogyan kell megcímezni a borítékot, melyik oldalára mit kell írni, mármint címzett-feladó tekintetében. Azt is az eszünkbe kell vésni, hogy a megszólítás után felkiáltójel következik, a levél végére dátum. Ha az angol helyesírás és szokások szerint szeretnél levelet írni és címezni, felejtsd el ezeket! Itt ez a következőképp alakul.

Ha csak egy egyszerű levélről van szó, a következő történik. Nagyjából középre kell írni a címzett nevét. Mégpedig kezdve azzal, hogy Mr./Mrs. vagy Miss, folytatván keresztneve kezdőbetűjével, majd a vezetéknevével (Pl : Mr. A. Johnson). Alá kerül a címe, vagyis házszám-utca/városrész/város/irányítószám. A feladó nevét én még sosem láttam feltüntetve ilyen esetben. Csomagnál sem kötelező a feladó, akárhányszor én odaírtam, mindig áthúzták,  így nem írtam oda többet

A levelet a megszólítás után vesszővel folytatjuk, felkiáltójel használata amúgy is ritka az angolban. Dátumot nagyon ritkán láttam a levélen, ha volt is, helységnév biztosan nem volt elé írva.

Nagyon népszerű valamilyen jeles alkalomból képeslap küldése, vagy akár csak úgy is. Bármilyen alkalom jó alkalom egy képeslap küldésére/átadására.

Régen több emberrel is leveleztem, nagyon is kedvemre való volt ez. Az elektronika térhódításával azonban – meg persze a gyorsaság miatt – manapság szinte soha nem is írtam, meg nem is kaptam levelet. Amikor bezárt minden, és a barátokkal csak levélben/ telefonon tarthattuk a kapcsolatot, érdekes módon nem az e-mail gondolata merült fel, hanem a rendes postai levélé. Fantasztikusan jól esett újra leülni egy asztalhoz és írni. Sőt, megadván a módját egy mintát is rajzoltam a papírra a bal felső sarkába, annak idején is volt mindenféle színes/mintás levélpapírom. Aztán pedig várni a választ, az is milyen jó! És amikor megérkezik, izgatottan kibontani a levelet, vajon miről is írhatott, mit is válaszolhatott arra, amit kérdeztem?

Ez pont olyan, mint a viccben: Akik soha nem használtak vezetékes telefont, nem tudhatják, milyen jól is esik néha jól lecsapni a kagylót, hiszen dühösen nyomkodni a ’hívás vége’ gombot nem ugyanaz. :) (Pláne, hogy már az sem gomb, csak egy kör a kijelzőn.) Emailt is szeretek kapni, írni is, de az nem ugyanaz...

Postahivatalok

Nagyobb városokban találunk csak olyat, hogy egy épület kizárólag csak a postahivatali funkciót látja el. Az első olyan dolog volt, amire itt rácsodálkoztam, hogy a posta nem csak posta. Nagyon sok esetben kisbolttal/drogériával együtt van, s emiatt volt már olyan, hogy elmentem mellette. A tábla ugyan kint van, de szinte elsikkad, alig lehet észrevenni. Az épületbe belépve egyik végében árusítanak ezt-azt, másikban pedig a posta van. Elkülönítve nincsen, tehát ne úgy képzeljétek el, hogy egyik ajtón belép az ember, akkor posta, másikon, akkor bolt. Egy légtér az egész.  Az ilyen pici postákon a legtöbb esetben külön alkalmazottak sincsenek, a bolt dolgozói látják el ezeket a feladatokat is. Vagy a postai dolgozók a bolti eladói feladatokat? :) Egy helyen olyat is láttam, hogy az épület egyik felében kisbolt volt, a másik felén osztozott a posta és egy mini kávézó. A helyiség abszolút kihasználása!

Postai dolgozók

Az egyenruhát tekintve itt halványkék csíkos ing/blúz, láthatósági mellény a kötelező, melyeken rajta van a Royal Mail felirat. A kézbesítők általában rövidnadrágot hordanak, érdekesség, hogy évszaktól függetlenül szinte. Azt mondják, azért, mert ha esik az eső/hó (!) akkor a lábszáruk gyorsabban megszárad, mint a nadrágszár. No, ezt nem tudom, végülis az ő dolguk, csak furcsa egy picit.

Egyébként kedves emberek, szívesen adnak útbaigazítást is. :) A hivatali dolgozók is segítőkészek, csomag- vagy levélfeladásnál például tanácsot adnak, ha nagyobb postára mész, eligazítanak, melyik ablakhoz kell állni stb. Általában is nagyon barátságosak, szeretnek egy kicsit beszélgetni, mielőtt/miközben intézik az ügyet. Csekkfeladás itt nincsen, ajándéktárgyakat, írószereket is csak ott lehet venni, ahol egy helyiségben csak a posta van, de ott sem mindig. Szóval csak a levelek, küldemények küldésére kell koncentrálni.

Még egy dolog. Mivel árulnak borítékot, dobozt, azt is megteheti az ember, hogy bemegy, megfog egy borítékot, belerakja a levelet, és amikor sorra kerül, mondja, hogy a feladáson kívül a borítékért is most szeretne fizetni. Van, hogy megkérdezik, hogy fizettek-e már a borítékért/ dobozért, s ha azt mondják, igen, akkor rendben. És senkinek eszébe sem jut visszaélni a helyzettel, én legalábbis soha ilyesmit nem láttam.

Nekem valamiért nagyon szimpatikus hely, jó a légköre, igaz, keveset járok postára. Mégis van egy személyes kötődésem. :) Amikor kellett választani egy foglalkozást, és hasonló kinézetet ölteni, én a postást választottam. Az ötletet az adta, hogy van egy hasonló táskám, mint nekik, van egy halványkék ingem is, meg láthatósági mellény is, már csak pár borítékot kellett a kezembe kapni, máris kész. :)

Most pedig zárásul néhány kép!

 Ez a logó jelzi a postahivatalokat. 

Ez az Egyesült Királyság postaszolgálatának logója.

Így néz ki egy posta kívülről.

A kisbolttal egybekötött posta.

Változatok postaládára

Kézbesítés (Nem tudom, ki ő, csak letöltöttem egy képet egy postai dolgozóról. :) )