Van egy ilyen című versike/ ének is, de itt most nem erről lesz szó. A cím azonban jónak tűnt ahhoz, hogy állatos kalandjaim beharangozójának használjam. 

A szafari parkban

Egyik tavasszal egy szafari parkban voltunk. Óriási területen fekszik, s felülírja az összes állatkerti élményeinket. Rögtön ott kezdődik, hogy egy részén lehet autóval is menni. Körülbelül egy órás út, ami alatt a kört megtesszük, s az autóból láthatjuk az állatokat. Figyelmeztetnek, hogy az ablakokat tartsuk zárva, s ne szálljunk ki. 

Először majmokkal találkozhatunk. Nekünk egy a tükrön utazott egy ideig, egy a motorháztetőn, aki aztán végig ugrált a tetőn és hátul ugrott le. Nagyon vicces volt. Kétélű ez a dolog azonban, mert hallottam olyat, hogy egy majom letépte az antennát vagy egyéb mást tönkretett, tehát vannak, akik ezt a részt inkább nem kockáztatják meg. Mi megtettük, és nem is történt semmi baj. Nagyon vicces volt, hogy a majom a tükrön leskelődött, befelé is. :) Láttunk sok más állatot is, rinocéroszokat, impalákat és gyűrűsfarkú makikat. 

Szintén kocsival tudunk behajtani a tigrisek, oroszlánok és gepárdok területére. Mindegyik külön van, és mindegyiknek külön neve is van, pl tiger territory (a tigrisek területe), lion country (az oroszlánok országa), cheetah kingdom (a gepárdok birodalma). A legtöbb esetben lustán heverésző jószágokat láttunk. Az oroszlánok jó sokan voltak, ám még a fejüket se emelték fel. Egy gepárdot és egy tigrist láttunk, de azok is épp feküdtek. Micsoda lusta banda ez! Ettől eltekintve nagyon érdekes élmény, hogy ezeket egyáltalán láthatjuk, s az is, hogy autóból. Aki teheti, szerintem ne hagyja ki! 

Ahová gyalogszerrel el lehet jutni, az a zsiráfok és zebrák területe. Voltak éppen kisebb zsiráfok is, nagyon aranyosak voltak! A séta folytatásában következik a lepkeház és a madárház papagájokkal. Egyet láttunk is, állítólag beszél is, de akkor épp hallgatott. :) Pingvineket is lehet nézni. Szeretem a pingvineket, oltári viccesek! Van még egy nagyon érdekes része a parknak. Be lehet fizetni egy hajóútra, ami körülbelül fél órás. Az út során elhajókázunk a gorillák háza mellett. Ekkor éppen csak egy bús képű egyedet volt alkalmunk megfigyelni, aki a ház oldalában üldögélt. Láthatóak fókák is, sőt, etethetjük is őket. Sokszor végig az út során a hajó mellett úsznak, némi hal reményében. Mi is láttuk őket, nagyon jópofák voltak. Az egész hajóút nagyon tetszett, nagyon érdekes volt. 

S ha már szabadon kóborló állatkák, van egy nemzeti park, ahol szabadon kószáló lovakat, bárányokat lehet látni. Egyik alkalommal, amikor ott voltunk kis barik is voltak. Én tisztes távolban leültem megfigyelni őket, de egy idő után az anyuka bari morogni kezdett rám, így aztán jobbnak láttam elhúzni a csíkot. Érdekes, hogy itt akár több napig is elvannak szabadon. S hogy találják meg őket? Mindegyikben van egy chip, s innen tudják, ki hol van, amikor összeterelésre kerül sor. 

A farmon

A következő kalandom kicsit kilóg, mert erre otthon került sor. Mégis releváns, mert ismét egy másik fajta hely, ahol állatokkal találkoztam, úgy, ahogy addig még nem. Egy nagyon kedves házaspár farmján, ahol az előző nyáron már jártam, de most újszülött kis bárányok is voltak. Az egyikük aznap született, olyan kicsi volt! Fel is vehettem, kicsit szeretgettem, aztán anyuka már kezdett izgatottan bégetni, így visszatettem neki. Óriási élmény volt, a legkisebb bárány, akit valaha fogtam! Voltunk régebben egy mezőgazdasági középiskola farmján, ahová ingyen be lehetett menni, és megnézni a barikat. Akkor egy pár napos kis picikét fogtam, ő is nagyon édes volt, és nagyon jól elvolt velem. :) Utána meg is lehetett etetni őket, természetesen ezt is kipróbáltam. Na ekkor fogtam és ekkor etettem először kis bárányt, ez az élmény ezért volt nagyon különleges. Viszont akit otthon szeretgettem, ő még ennél is kisebb volt. Hihi! :)

A harmadik élmény is farm-kaland, csak hogy ez kellemes a hasznossal. Az iskola, ahol dolgozom, szervezett a mi évfolyamunknak egy kirándulást egy közeli farmra. Itt még nem jártam én sem. A farm vezetői nem voltak ismeretlenek nekünk, mert a kirándulást megelőző hónapban ők hoztak az osztályba tojásokat, amikből kikeltek kiscsirkék, s ezt a folyamatot heteken át figyelhették a gyerekek. Csodálatos élmény és lehetőség! Amikor a kiscsirkéket elvitték, akkor úgy köszöntek el, hogy nemsokára találkozunk, várnak bennünket. S íme el is érkezett az idő! A buszról való lekászálódás után mindenki lepakolta a motyóját egy terembe, s egyik csapat jobbra, másik balra indult, a vezetők segítségével. Mi egy kiskerttel kezdtünk, beszélgettünk a növények növekedéséről, neveléséről. Folytatódott a tyúkóllal, amihez tartozott jó nagy kapirgáló terület is. Ezt körbeálltuk, megfigyeltük, mit csinálnak, mindenki kézbe foghatott egy tojást, amit akkor szedett ki a gondozó. Kihozott egy tyúkot is, meg lehetett simogatni a tollait, megérinteni a taraját. Úgy hívták, hogy Mary - mármint a tyúkot. :) Útközben találkoztunk egy kis kölyökkutyával, akit természetesen mindenki meg kellett, hogy simogasson. Nagyon aranyos volt, játékos, nem bánta, hogy gyerekek hada rohanta meg. :) Végül a teheneknél fejeztük be a sétát, itt is lehetett nekik ennivalót bedobálni, figyelni őket, s persze róluk is beszélt a gondozó. Mikor innen kijöttünk, láttuk, hogy a másik csoport is épp befejezte a maga körét, ők ugyanezeket látták, csak fordított sorrendben. Ebédidő következett, majd egy tavat jártunk körbe, ezúttal mindannyian egyfelé mentünk. Találtunk békákat, a gondozó kézbe is fogott egyet. Érdekes volt a tavi, tóparti, kövek alatti élővilág.  Végül kidőlt fatörzsek és fadarabok alkotta "játszótéren" töltöttük az időt, s ezzel véget is ért a kirándulás.

Állatkertben az iskolával

Pár héttel később ismét iskolai kiránduláson vettünk részt az évfolyamunkkal. Egy állatkertbe mentünk most. A tananyag a farm állatairól trópusi állatokra változott, ezekkel se árt, ha találkoznak. Igazából ez egy teljesen átlagos állatkert volt, de jól érezte magát mindenki. A legérdekesebb az volt, amikor egy foglalkozáson vettünk részt. Itt először különböző állatok tolláról, bőréről, agyaráról, egyéb részeiről készített képet kellett összepárosítani az állatokkal, majd néhány elő is került. A gondozó hozott egy kígyót, amit megsimíthatott, aki akart, de a legnagyobb bátorság mégsem ehhez kellett! Kézbe lehetett fogni csótányokat is. Be kell valljam, én nem fogtam. Sok kisgyerek megfogta, és nevettek, hogy csikizi a tenyerüket, de én most nem éltem a lehetőséggel. A kígyót megsimogattam, elég volt ennyi kihívás.

Trópusi állatok között

Következik a sorban egy olyan állatkert, ahol főleg trópusi állatokat lehet látni. A hely egyébként állatmentéssel is foglalkozik, szoros kapcsolatban áll mindenfajta állatmentő szervezettel. Sok helyen lehetett is olvasni, hogy különböző állatokat hoztak ide más élőhelyekről, vagy pedig innen találtak neki új helyet. A kaland indításaként részt vettünk egy etetésen, méghozzá gyűrűsfarkú makiknak lehetett eledelt kínálni. Először mindenki összegyűlt a kerítésen belül, s a gondozók elmagyarázták, hogy hogyan is zajlik az egész. Le kell ülni, és ülve kell maradni. A kis ételes tálkát a kezünkben kell fogni, jó erősen, mert a makik kiveszik. Pont ezért javallott mindenféle használati tárgyat becipzározható, vagy belső zsebben tartani, vagy kint az előtérben a szekrényben, mert egyébként azokat is kiszedik. Nagyon vártam, mi fog történni. Mindenki leült, megkapta a tálkát, tele zöldségekkel, gyümölcsökkel. Ezután a gondozók kinyitották az ajtót, s jöttek a makik! Mindenkihez odamentek, és igazán vicces volt, ahogy leültek mellénk, megfogtak egy gyümölcsöt és ott eszegették. Volt, akinek a lábára is felültek, de legtöbb esetben a padon ültek mellettünk, vagy odaugrottak, elmarták a kaját és leültek vele a földre. Mindenki izgatottan várta, hogy vegyenek tőle eledelt, s lefotóztathassa magát eközben. A gondozó hölgy készségesen készített mindenkiről képet. Miután a makik már nem voltak éhesek, le-fel szaladgáltak, ugráltak a mászókájukon, nem nagyon törődtek velünk. Ezt használták ki a gondozók arra, hogy meséljenek egy kicsit róluk, kérdezni is lehetett. A leges-legviccesebb az volt, mikor egy nagy maki hátán ült egy kicsi, aztán később láttam, hogy elől is vitt egyet! :) A terület egyébként szomszédos volt az okapi területével. Mindannyiunk nagy derültségére oda is jött az okapi, és átdugta az orrát a kerítésen. Mondta a gondozó hölgy, hogy mindig ezt csinálja, irigykedik, mert nem figyelnek rá. :) Persze amikor csak őt figyeltük volna, már nem volt sehol... 

A többi állat is nagyon jópofa volt, szurikáták, majmok, teknősök, lemúrok, menyétek, amiket már sokszor láttam, de mindig szívesen nézem őket, mert viccesek. Fehér kengurut azonban még nem láttam soha, itt pedig lakik néhány! És itt végre tényleg beszélt a papagáj! Több is volt, de kettőt hallottam beszélni, vagyis, megismételni amit mondanak neki. A legtöbben hellóval próbálkoztak, én azonban vicces kedvemben voltam, s azt mondtam: "Beeee!" Utánam mondta, s így már van bégető papagáj is! :)

Fantasztikusan szép halakat is lehet látni, nagyon sok akváriumuk van. Olyan színű halak vannak, amiket még sosem láttam! Egyik akváriumban csak olyan halak laknak, mint a Némó nyomában c. mese szereplői. Tényleg lenyűgöző! 

Mackólesen.. többek között

Legutolsó állatos kalandunk, ami valamilyen tekintetben első volt, az tavaly novemberben zajlott. Azért mentünk oda elsősorban, hogy másik nagy kedvenceimet, a mackókat megnézzük. A hely honlapján éppen hirdették, hogy már mackók is vannak, egy szép új helyet építettek ki nekik. Sok más állat is van ott, nagyon érdekes és vicces, és tényleg nagyon nagy területen tudnak mozogni. Hiúzt például még nem láttam, jó sokáig figyeltük, ahogy járkál, ugrik fatörzsről fatörzsre. A másik nagy “cicák” a gepárdok voltak. Gyönyörű állatok, ahogy járkáltak, olyan kecsesen, szépen mozogtak. Amikor később benéztünk hozzájuk, mindannyian bent voltak a helyükön, összebújva feküdtek.
És hát a mackók! Hárman vannak, két nagyobb és egy kisebb termetű, de azt nem tudom, hogy van-e rokonság köztük. Nekem nagyon nagy élmény volt őket látni, ilyen hosszú ideig figyelni őket. Elmondhatom, hogy “Kint voltam a rengeteg erdőn, medvét láttam kúszni a lejtőn.” /Weöres Sándor: Medve-nóta/