Jelen vannak a mindennapi életben, az emberek életstílusában, felfogásában. Nem csak üres szóvirágok, ők valóban így gondolják.

Keep calm and carry on. (Maradj nyugodt és tedd tovább a dolgod!)

Nincs olyan angol szuvenír bolt, ahol ne árulnának hűtőmágnest, bögrét, képeslapot, pólót ezzel a felirattal. Vagy ennek a módosított változatával.  Például egy gyümölcsleveket is árusító helyen láttam: Keep calm and carry on juicing. (Maradj nyugodt és készítsd tovább a gyümölcslevet!) Egy iskolában egy bögrén: Keep calm and pretend it’s on the lesson plan. (Maradj nyugodt és tegyél úgy, mintha óratervet készítenél!)

Az biztos, hogy ha valakit, hát az angolokat nem vádolhatjuk azzal, hogy bármit elkapkodnának vagy ne lennének alapból nyugodtak. Ez jó dolog, hiszen sok helyzetben segít, ha nyugodtak maradunk, képesek vagyunk hideg fejjel dönteni  Ám vannak olyan helyzetek, amikor egészen egyszerűen nem lehet nyugodtnak maradni. S ha már beszéltünk szuvenírekről: Vicces, hogy sok olyan póló/ bögre stb is forgalomban van, ami azt mondja  ’Nem tudok nyugodt maradni...’ és utána ott az indok, hogy miért. ’I can’t keep calm, it’s my birthday.’ (szülinapom van);  ’I can’t keep calm, I’m going to Hawaii.’ (Hawaiira megyek).  

Ha a másik felét nézzük a mondatnak – tedd tovább a dolgod –, az is abszolút igaz. Ők azok, akik a végtelenségig ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, rutinhoz, s erről nehéz időkben sem mondanak le. Arról már írtam, hogy a tea náluk csodaszernek számít, bármikor bármilyen helyzetben meg vannak róla győződve, hogy az segít. Abban is biztosak lehetünk, hogy ha benézünk egy szekrénybe, mindig van vaníliasodó (custard), rizspuding, konzerv bab (leginkább Heinz Beanz), a kenyérkosárban pedig néhány angol kolbásszal töltött péksütemény (sausage roll).

Jó példa látható erre a Csengetett, Mylord? sorozat egyik részében. Amikor már egyértelmű, hogy az addig jómódú család teljesen tönkrement, a lakáj akkor is azt mondja „Nem baj, holnap is korán kelünk, tartjuk a színvonalat!”

Nagyon röviden arról, hogyan is alakult ki ez a szállóige. (Forrás: Wikipédia) Keletkezésének dátuma 1939. Ahogy akkor is, úgy most is szilárdan hisznek a brit higgadtságban, önfegyelemben, a józan észben (common sense), és az úgynevezett ’stiff upper lip’ –ben. (Szó szerint rezzenéstelen felső ajak, de magyarul ezt inkább rezzenéstelen arcnak mondanánk.) A brit kormány adta ki, a 2. világháború kezdetekor, az emberek bátorításának, biztatásának céljából, illetve, hogy emlékeztesse az embereket ezekre az értékekre. Azt gondolnánk, mindenfelé ezt lehetett látni akkoriban, pedig éppen hogy nem. Annak ellenére, hogy nagyon sok készült, keveset raktak ki, s nem is igazán maradt fenn a köztudatban. 2000-ben fedezték fel újra, s azóta ... ... itt pedig visszajutottunk ezen téma első mondatához.

Keep smiling. (Mosolyogj!)

Erről azt hittem sokáig, hogy az amerikaiak jelmondata. Eredetéről, kialakulásáról nem találtam semmit, azt viszont tudom, hogy az angolok is szeretik használni. Annyit nem mondogatják, mint a fent említett ’Keep calm and carry on.’-t, de sokszor hallom.

Kétféleképpen is értelmezhető ez számomra: A mosoly annak jele, hogy minden rendben, jól vagyunk. Vagy ha nem is, de senkinek semmi köze hozzá, jópofát vágunk, megyünk, tesszük a dolgunkat. Hiszen a legfontosabb az önfegyelem, higgadtság. Meg hát mit szólnának, ha elkezdenénk arról panaszkodni, hogy mi bajunk is igazából?! (Itt jön be a képbe, hogy a ’Hogy vagy?’ kérdésre a legrosszabb esetben is annyit illik válaszolni: ’Megvagyok.’)

Másik, ez már nem ennyire szarkasztikus, és ebben is hiszek, hogy a jókedv kell. A nehéz időkben is fontos. Apukám szokta idézgetni Garas Dezsőt, akitől egyik interjújában azt kérdezték, hogy ha beteg lenne, s csak kevés pénze lenne, mire költené. Ő erre azt válaszolta, hogy valószínűleg befizetne egy jó színházi előadásra, s amíg nézné, addig is elfelejtené minden búját-baját. Amikor nem feltétlenül rózsás a helyzet, akkor is meg kell találni azokat a dolgokat, amiken nevetni tudunk. Ez segít, ez ad erőt, hogy ’tegyük tovább a dolgunkat’.

Your country needs you! (Az országodnak szüksége van rád!)

Ez nem szállóige, inkább egy nagyon híres jelmondat, amit figyelemfelhívásra használnak, de ugyanúgy háborús időszakhoz köthető. A plakát 1914. augusztusában került ki,  Lord Kitchener, Nagy-Britannia akkori külügyminisztere látható rajta. Hívó szavára közel félmillió férfi jelentkezett katonának.  Néha látom felbukkanni ezt, viszont kizárólag komolyabb témákban.

 Amit sokkal többször láttam, és tényleg sokféle helyen, az ennek az amerikai változata. Az ugyanúgy az első világháború idején készült, s ott is a nézőre mutat a plakáton lévő férfi, aki ez esetben nem más, mint Uncle Sam. A célja is ugyanaz, férfiak felhívása, hogy jelentkezzenek katonának. Eredeti szövege: ‘I want you to join the U.S. Army.’ (Azt akarom, hogy csatlakozz az amerikai hadsereghez!) Rengeteg variációja létezik ennek: Azt akarom, hogy kapcsold ki a mobilod!, Azt akarom, hogy hozd vissza a könyveket! stb.

S hogy miért az az alcím 'kihívással teli' időkre? Mert mindez, amiről eddig írtam, még ebben is jellemző. Ritkán mondanák azt valamire, hogy bonyolult, vagy nehéz, vagy rossz, inkább 'kihívással teli' vagy 'kihívást jelentő" a számukra megfelelő  kifejezés.

Nem rossz tanácsok szerintem, mindenki megtalálhatja a neki tetszőt, ami segít, legyen az a nyugodtság, a segítőkészség, a nevetés, a szokásos kedvenc dolgok végzése. vagy a türelem, ami rózsát terem. (Utóbbi azért jutott eszembe, mert frázisokról beszélünk, aminek jelentése: nyugodtnak kell maradni. :) )