Az ki? Nem más, mint Uncle Sam, röviden U.S., s így már az ország is megvan, igaz?

Kétszer két csodálatos hetet töltöttünk itt, amit elfelejteni nem fogunk. Igaz, hogy a blogom Angliáról hivatott beszámolni, ezt egyszerűen nem tudom kihagyni, s talán Titeket is érdekel. Nézzünk kicsit tovább a sárga taxiknál és iskolabuszoknál!

Hol is kezdjem? Először is ott, hogy helyszín: Florida. A napfény államának is nevezik, hiszen a legtöbb napsütést itt élvezhetjük, ugyanakkor ez a legcsapadékosabb állam is. A gyönyörű verőfényes időt gyakran szakítják félbe kisebb-nagyobb záporok, de ezek rövid ideig tartanak. Legalábbis, amit mi tapasztaltunk. Számomra fantasztikus időjárás, szinte állandó napsütés. Reggel 7 és 8 között még harmatos a fű, gyönyörű kora reggeli idő van. Ám gyorsan felszalad a hőmérő higanyszála, s már 10 órától tapasztalhatjuk az igazi floridai nyarat. Estefelé ugyanolyan gyorsan le is hűl, de ekkor sem kell beöltözni, csak éppen már a fürdőruha felé azért fel kell venni valamit. :) A tengerparton jobban érezhető a lehűlés, ott a szél is nagyobb. 

Fura dolog, hogy azokat a szobanövényeket, amit akár otthon, akár itt, Angliában féltve nevelgetünk, ott úton-útfélen láthatjuk. Pálmafából annyi van, mint égen a csillag! S ha már növényekről beszélünk, minden lakótelephez tartozik egy hatalmas park, sok esetben tóval vagy szökőkúttal, még azokhoz is, amik nem feltétlen a felső tízezernek készültek. Az utak mentén is gyakoriak a zöld területek, fák, gyönyörűen karbantartva. A házak előtt is szép gyepet vagy kertet láthatunk, ami ünnepek alkalmával a végtelenségig feldíszítenek. El sem tudjátok képzelni! Amikor legelőször látogattunk ki, épp Halloweenre készültek. Boszorkák, csontvázak, töklámpások mindenhol, meg amit el tudtok képzelni, vagy még annál is több. Idén a Memorial Day, azaz az emlékezés napja, a háborús hősök ünnepe volt, amikor ott voltunk. Minden, de minden amerikai zászló-mintás volt, vagy kék-fehér-piros. És mindenhol zászló lengett.

Nagyon sok mókuska ugrándozik a kertek alatt, sokan etetőt raknak ki nekik. Kora reggel jelentkeznek az ennivalóért, lehet őket figyelni reggelizés közben. Jópofa kis jószágok, de sajnos nem olyan barátságosak, mint a londoni társaik. Sok a pici gyík is.  Házak falain, teraszon sokszor lehet őket látni. Velük kapcsolatban számomra a legviccesebb, amikor rázzák a fejüket, vagy amikor úgy csinálnak, mintha fekvőtámaszokat nyomnának. Komolyan! És nagyon bele tudnak olvadni a környezetükbe. Igaz, amúgy is csak pár centisek, de a színük miatt alig észrevehetőek. A lakótelepeken lévő kertekben általában van tó, abban pedig egy-két teknős is előfordul, vagy több. Amikor emberi hangot hallanak, odaúsznak, ételre számítva, ugyanis a környékbeli lakosok etetik őket. A kertekben előfordul kevésbé kedves állatka is, mégpedig kígyó. Jómagam is néztem szembe eggyel, hát meg is ijedtem! Nem volt nagy, valószínűleg nem is akart semmi rosszat, de azért csak kígyó, inkább nem kockáztattam meg a hosszabb ideig tartó közelséget!

A tengerparton természetesen sirályból figyelhetünk meg legtöbbet, de van egy másik madárfaj is. Nem tudom a pontos nevüket, de viszonylag kis testűek, fekete-fehér a tollazatuk, és ha közeledik feléjük egy hullám, futásnak erednek. Jó gyorsan futnak! :) Visszatérve a sirályokra, érdekes látni, ahogy vadásznak. Köröznek a víz felett, s ha látnak valamit, a vízre szinte merőlegesen azonnal lecsapnak, le a víz alá, pár másodperc múlva jönnek is fel a zsákmánnyal a csőrükben. Amikor egy csapat sirály köröz a víz felett, cápát lehet sejteni a közelben. Bizonyos időszakokban sok cápa vonul el a parthoz közel. Ilyenkor a horgászok megszaporodnak a mólón, kisebb testű cápákra várva.

Olyanról is hallottam már, hogy pici mackók állították le a forgalmat valahol Floridában, mert épp az út közepén támadt kedvük játszani. Hogyan és honnan kerültek oda, nem tudom, de mindenki türelmesen várta, hogy odébb menjenek. Valószínűleg a szintén jelen lévő anyuka miatt senki nem merte megkockáztatni, hogy odébb tegye őket.  :)

A boltok. Hihetetlen, hogy ha egy boltba, mondjuk, harmadszor bemegy az ember, már úgy köszöntik, mint régi ismerőst. Emlékeznek rá. Ha például a párotokkal mentek mindig, és egy alkalommal ő nincs ott, kérdezik, hogy hol van. Vagy ha új emberek vannak veletek, érdeklődnek, hogy ők kik. A nagyobb boltokban a pénztár végénél mindig áll egy segítő, aki bepakolja az árut szatyrokba. Ő is szokott kérdezgetni: Hogy vagy, mi újság? Aztán a pakolás végeztével felajánlja, hogy kitolja a bevásárlókocsit az autóhoz.

Külön ki vannak téve a bejáratnál hosszú zacskók, amibe bele lehet tenni a vizes esernyőt. S ha már zacskó, az összegyűlt szatyrokat is visszaszolgáltathatod egy arra kijelölt helyen.

Sok boltban van kávé kitéve. Igaz, hogy "americano", a hosszú kávé, de ők ezt isszák nagy többségben. A bevásárlás alatt, ha meginnánk egy csészével, odamehetünk, tölthetünk, van mellé tej és cukor, amennyi kell, s már ihatjuk is. 

Amit itt láttam először, az az aprópénzt beváltó gép. Beleöntünk egy csomó aprót, megszámolja, aztán kiírja, hogy az mekkora összeg. A papírral elballagunk egy kasszához, és egy kis kezelési költség levonása után már a kezünkben a pénz.

A gyerekek sokszor kapnak egy kiflit, vagy valamilyen péksüteményt, teljesen ingyen. Ha bizonytalanok volnánk, melyik sajtot vagy szalámit vegyük, az eladók készséggel vágnak pár szeletet mindből kóstolásra. Sokszor teljesen idegenek is segítenek. Például amikor mi sorbaálltunk a sajtért, egy hölgy meghallotta a beszélgetést, és tanácsolt egy márkát. Persze azután rögtön meg is kérdi, hogy mihez kell. Grillezéshez, de érdekes! Ünnepelnek netán? Családi grillezés? Az remek! Mit fognak még sütni? Mikor lesz? És egyébként honnan valósiak? Mennyi időre jöttek? Jaj, de izgalmas! - Mire észbe kap az ember, fél életét elmesélte! :) Nagyon közvetlenek az emberek!

Egyszer bementünk egy út menti büfébe, pont olyanba, amiket filmeken mindig látni lehet. Célunk az volt, hogy megkérdezzük a helyes irányt, mert már bolyongtunk egy ideje. Odamentünk a pincér hölgyhöz, mire az jó hangosan elkiabálta magát, ismeri -e valaki az általunk említett helyet. Mire az emberek rögtön gondolkodni kezdtek, és komolyan látszott, hogy sajnálják, amiért nem tudják. Végül aztán egy úr megmondta, még térképet is rögtönzött egy papírra! 

Evés -ivás! Igen, a gyorséttermek hazája. A McDonald's, a Burger King, a KFC, a Pizza Hut, mind-mind Amerikából való, csak úgy, mint a Starbucks kávézó és a fánkokról híres Dunkin' Donuts. Ezekről mindenki hallott már. Szintén elég jól ismertek a Domino's Pizza, a Papa John's, a Wendy's, a Taco Bell, a Shake Shack, a Chick'n flick és a Subway. Angliában is nagyon népszerű a TGI Friday (Thank God, It's Friday) étteremlánc, főleg steak-ekre, sültekre vágyó népség tér be ide szívesen, jómagam is. :) Mint megtudtuk, ez is amerikai eredetű. A stílus, a berendezés, a légkör a rockos, motoros életérzést, a 60-as, 70-es évek világát képviseli. Az érzés ugyanaz, amikor egy angol vagy amerikai TGI-ba lépünk be, ám mégis más. A kialakítás eltérő, de mégis megkapjuk azt, amit szeretünk benne. A menü is más egy kicsit.

Említettem a filmekből ismerős országút menti büféket. Láttam ebből is néhányat, és mint írtam, egyben voltam is. Pont olyan, amilyennek elképzeljük. Ismét filmekből lehetnek ismerősek azok, amik hasonlóak ezekhez, de belvárosokban is megjelennek. Biztos tudjátok, boxok vannak benne, mindig jönnek és utántöltik a kávét, a vendégek általában fánkot vagy rántottát esznek.:) Ilyen hely például a Waffel House. Ide azért mentünk be, mert gofrit akartunk enni. Azt tudtuk, hogy a waffel-en ők gofrit értenek, ám azt nem, hogy nem édes tésztájút. Így szegények csak lestek, hogy mi most mit is akarunk. Végül csináltak, csokit olvasztottak rá, hogy valami édes is legyen. Nem volt az igazi, de azért megettük. Kaptunk hozzá finom forró teát, és a bögrét legszívesebben el is kunyeráltam volna, de végül nem tettem. :)

Kicsit visszatérek a boltokra, hiszen az éttermeken kívül a boltok nevei azok, amiket ismerhetünk. Amikkel sokszor találkoztam: Publix, Target, Walmart, Winn Dixie, Walgreen, 7 Eleven, Costco, Cost Cutter - ezek mind a legnagyobb vegyes boltláncolatok, nagy áruházak. Élelmiszer, illatszer, ruha, háztartási cikkek mind megtalálhatóak. A Whole Foods láncot én itt ismertem meg Angliában, de eredetileg amerikai ez is. Ugyanúgy élelmiszer a fő termék, de más is van: illatszerek, konyhai eszközök, de ugyanúgy vannak füstölők, illóolajok is. Nagyon szerettem ide járni, jó volt felfedezni egy amerikai Whole Foods-ot is. Minden boltban rendkívül ízlésesen el vannak rendezve az áruk, szép, tiszta minden. És mindegyik nagyobb boltban van wc.

A Toys 'R Us szintén van Angliában is, a legnagyobb játékbolt. A Books-A-Million pedig nagy könyvesbolt-lánc. Ami pedig még említést érdemel, az a TJ Maxx, ami az angliai TK Maxx testvére, ruházati boltok. 

A bevásárlóközpontok - a mi plázáinktól eltérően - nem felfelé építkeznek, hanem oldalra. Egy óriási területen körben vannak a boltok, mintha egy hatalmas udvarban lennénk. A bejáratnál van egy nagy tábla, amin fel van sorolva az összes bolt, ami azon a helyen van. 

Azért a buszokra is kitérnék pár gondolat erejéig! Iskolabuszt természetesen láttam, bár sajnos csak akkor, amikor üres volt. Azonban a busz mint helyi közlekedési eszköz, nem éppen gyakori jelenség. Az a hír járja, a vezető, ha például megéhezik, leáll, bemegy a boltba, vesz ezt-azt, majd ha kedve szottyan, tovább megy. Ne is várjuk, hogy egy megállóban majd időre megérkezik a busz! Én a kétszer két hét alatt helyi járatokat nem is láttam. Mindenki autóval jár, vagy biciklivel, bár ez is ritkább. Főként az autó a jellemző. A városok közt is, bár arról kevés az információm. 

S ha már autóknál tartunk, ami számomra különösen fura volt, hogy csak hátul van rendszám. Persze, van, akinek elől is, de nem kötelező. Oda vagy valami vicces rendszámtáblát tesznek, vagy semmit. Láttam már óriási szempillákat a fényszóróra illesztve. A rendszámokra visszatérve, a betű-szám kombináció hátterében áll, hogy az adott járgány melyik államból való, valamint hogy arra az államra mi a jellemző. A rendszámokra vonatkozó előírás, hogy hol legyen, államonként más, Floridában ez volt. Megosztok pár felfedezést, az államok neveit illetően, hátha Titeket is érdekel. Én lelkesen gyűjtögettem a különböző rendszámokat, s ennek eredményeként mondhatom:

Florida a napfény állama, Georgia a baracké, Texas a magányos csillagé, Connecticut az alkotmányé, Illinois Lincoln földje, Rhode Island az óceán állama, Arizona a Grand Canyoné, Kansas a napraforgóé, New Jersey a kerteké, Washington az örökzöld állam, North Carolina első a repülésben. New York pedig az "Empire State".

Olyan szövevényes utak vannak, csak néz az ember! Összevissza kanyarog, több szintes, megáll az ész! Az autópályáknál, ahol felhajtunk, vannak kis bódék, amikben díjbeszedők ülnek, és általában egy dollárt kérnek. Odaadjuk, már mehetünk is. Persze biztos vannak előre váltott autópálya bérletek is, hiszen nem minden autó a fizetős sávban ment tovább. És azoknál a sávoknál minden egyes autó áthaladásakor felvillant egy fény.

Az általános jellegű dolgokról azt hiszem, ennyit tudok mondani. Még talán annyit, hogy egy semmihez nem hasonlítható érzés kerített hatalmába minden egyes alkalommal, amikor ott jártam. Mi lehet az oka? Az óceán közelsége, a napfény, a nyugodtság, az, hogy mindenre van hely és nincs összezsúfolva semmi. Tényleg arról van szó, hogy önmagad lehetsz, nyugodtan lehetsz, vidám lehetsz, amilyennek én mindig is elképzeltem. Nyilván más oda kirándulni és más ott élni. De akik ott élnek, vagy éltek, vagy akár csak egy kicsit belekóstoltak ebbe az életérzésbe, azok megerősíthetnek. Ahogy a himnuszban is van: "the land of the free and home of the brave.", vagyis a szabadság földje, és a bátrak hazája.