Nemrégiben vendégek érkeztek hozzánk egy hétre. Azért is szeretem nagyon, ha olyanoknak mutathatom meg a környéket – vagy akár Londont – akik még nem látták, mert ők olyan dolgokra világítanak rá, amire magamtól nem biztos, hogy felfigyelek. Ilyen volt például legutóbb, hogy a rendszámok elől fehérek, hátul sárgák. Én még ezt így sosem mondtam ki, pedig tényleg.

Minden kirándulásnak más a célja. Sok mindentől függ,  most viszont az volt a cél, hogy átadjak pár apróságot az angol életérzésből. Nagyon szerettem volna, ha több, az angolokra igen jellemző dologgal tarkítjuk azt az egy hetet.

Először is, az angol reggeli. Erről már beszéltem az egyik bejegyzésemben, hogy mit is takar ez, mit eszik, aki angol reggelit eszik. Unokatestvérem és párja is angol reggelit kaptak itt eltöltött első reggelijükként. Igaz,nem tőlem, de az ötlet megtetszett, és így barátainknál is ezzel kezdtem. Az én verzióm a következő: tükörtojás, sült bacon, paradicsomszeletek, pirítós és kicsit felmelegített Beanz. (Nem viccelek!) Ez egy konzervbab márka, így írják, az angolok kedvence.) Inni pedig kávé vagy tea, természetesen. Úgy vettem észre, ízlett nekik, mert majdnem minden elfogyott, a majdnem pedig csak azért akadhatott, mert senki sem nagy evő reggel, én meg túlterveztem magam.

Másodszor – és ez volt a nagyágyú tervem, amiről biztosra tudtam, hogy tetszeni fog – Cheddar. A leggyakoribb sajtfajta itt a Cheddar, és mivel mindnyájan sajtimádók vagyunk, ez elég egyértelműen felkerült a listára. De nem csak ezért. A bolhapiac miatt. A bolhapiac látogatása vasárnaponként – vagy amikor éppen van, helyszíne válogatja – szinte kötelező. A reggeli után tehát ezt vettük célba. Pár vásárfiával és egy jó kis élménnyel gazdagodtunk. Mi is rég voltunk már, jó volt újra körülnézni.

Indulás tovább a sajtgyárhoz. Itt mindig fantasztikus élmény kóstolgatni a különböző sajtokat. Tulajdonképpen ez nem a gyár, hanem annak boltja, és mindig készséggel segítenek, akárhány fajtát akarsz megízlelni.  Olyat nem is tudnék mondani, amelyik nem ízlik. A gyárba is be lehet menni egyébként, de mi most nem tettük.

Rengeteg kastély van Angliában, amiket látogatni lehet, főképpen a National Trust szervezet keretein belül. Erről is biztosan írtam már, ez egy olyan szervezet, amihez tartozik a legtöbb nemzeti park, kert, kastély. Ha tag vagy, bármikor bárhova ellátogathatsz vele, amennyiszer csak akarsz, a parkolás is ingyenes. Az árát már három kirándulás után visszahozza, szóval nagyon megéri. Az, ami a hozzánk legközelebb lévő kastély, az nem ehhez tartozik, és nem is látogatható belülről, legalábbis nem kastélyként. Működik benne egy étterem és egy hotel. Körbe lehet járni, a kertjébe be lehet menni, lehet pávákkal találkozni. Egy kisebb fajta kastélylátogatás volt ez, de megvolt. 

Erre ugyan nem gondoltam, viszont valahogy mégis úgy sikerült, hogy megfordultunk a legnagyobb áruházláncokban: Asda, Sainsbury’s, Tesco. Több nagyvárosban láttam John Lewis bevásárlóközpontokat, és ilyenben is voltunk. És ez át is vezet bennünket a következő pontba.

A délutáni teázásba. A másik nagy gasztroélmény az angolokkal kapcsolatban ez. Takaros porcelán, kis teasütemények (scone-nak hívják őket), esetleg szendvicsek és persze finom tea. Ezt a programot majdnem elbuktuk, mert az utolsó napra halasztódott, és nagyon úgy nézett ki, hogy nem találunk megfelelő helyet. Míg nem az az ötletem támadt, hogy nézzük meg a John Lewist, mert Londonban már többször is voltam ott, és tudom, hogy ott van erre alkalmas hely. Így is lett. Nagyon megkönnyebbültünk, hogy tényleg így is volt. Nagyon kedves, segítőkész kiszolgálásban volt részünk, és már boldogan faltuk is a scone-okat befelé, hozzá teát szürcsölgetve, ahogy kell. 

Ha már azt elárultam, hogy nagyváros, azt is elmondom, melyik. Cardiff. Szóval kicsit csaltunk az angol életérzéssel, mert ez Walesben volt, de na.. Egyfelől így esett. Másfelől meg brit így is. ;) Az amúgy tény, hogy nincs minden sarkon teázó, ahogyan Angliában, ezért is találtunk nehezen olyan helyet, ami jó lett volna, és nem is volt eget rengető ára.

Nagyon szimpatikus hely Cardiff. Sok helyet bejártunk, sokat sétáltunk. Kastély van itt is, de ez sem National Trust-hoz tartozó, szóval itt is csak a külső szépségeit csodáltuk meg, a környékét és a szuvenír boltot. Kóstoltunk walesi sört, itt is körbejártunk egy piacot, és ezen kívül is nagyon sokat sétáltunk a kikötőben, a városban, bekukkantottunk egy egyetemre és egy templomba. Igen jóra sikeredett nap volt ez.

A  walesi sörről eszembe jutott a következő napirendi pont, méghozzá maga a sör. Pontosabban sör egy igazi pubban. Ezt is végrehajtottuk. Ráadásul egy cica társaságát is élvezhettük, aki magától jött oda hozzánk, és egy kis simogatást is engedélyezett nekünk. Egy kis extra. :) A munka utáni sörözés egyébként az angolok életéhez hozzátartozik. Együtt levezetésképp megisznak egyet (csak egyet!), kicsit beszélgetnek, aztán hazamennek. Nem minden nap, de viszonylag gyakran.

A sörök további kóstolása nem pubban történt, hanem otthon. Elzarándokoltunk a közeli kis boltba, ahol többféle sört beszereztünk, megkóstoltunk. Mindenki választott egyet, s azt otthon szétosztottuk. Így mindet meg tudtuk kóstolni mindannyian. 

                                                  A kép csak illusztráció, ezekkel a márkákkal nem találkoztam.

A pubról pedig átkötöm az utolsó témánkat, a két igazán jellemző angol étket, amiket egyébként a legtöbb pub árusít: a fish and chipset és a különböző pie elnevezésű ételeket. Ezek nem feltétlen édesek, sőt, amiről most beszélek, az húst, zöldséget és a tetejükön krumplipürét tartalmaz. Nagyon kíváncsiak voltak legalább egyféle pie-ra, és mivel van is egy ilyen, amit már párszor elkészítettem, ezt ismét itthon kóstoltuk. Tudjátok, hogy van a Sheperds’ Pie. Na ez annak a vegetáriánus változata, a Sheperdess’ Pie. Ebben van rengeteg féle zöldség és ennek is van krumplipüré a tetején. A fish and chipset viszont egy étteremben ettük. Azt hiszem, erre se lehetett panasz, se a kiszolgálásra. 

Azért pár jellemzően magyar dolog is szerepelt a hetünkben, úgy mint hazai bor, Macskanyelv és magyar kártya. Ők hoztak nekünk egy szeletke Magyarországot, cserébe kaptak egy szeletke Angliát. Jó volt ez így. Jövőre folytatjuk.;)